Tisztelt Lista!

> Az helyes, hogy *szöveges-információ kezelõ*?

Nagyon köszönöm a gyors segítséget alábbi levelezõtársainknak:

La'ng Attila D.
Ma'rtonfi Attila
Racsko' Tama's

Akkor az új besorolás: szövegesinformáció-kezelõ.

>>...nem jut más eszembe, mint "szövegbányász" / "(szöveges)
tartalombányász". Az "adatbányászat" ("data mining") rejtett többváltozós
összefüggések megkeresését jelenti egy strukturált, parametrizált
adatbázisban. A te programod számomra messzirol erre hajaz szöveges
változatban.>>

Késõbb, ha még többet tud a programom, akkor lehet, hogy átgondolom a
javaslatot.

Még egyszer nagyon köszönöm a segítséget.


Cap, 
http://web.axelero.hu/torszoft

A NYELV 0101-ban írta :
>   "Már azt sem lehet mindennapi humorforrásnak nevezni, hogy egy 1981-es
> magyar filmben a szolgálati szabályzat kijelölte útról letérõ,
> minduntalan verekedõ rendõr partnere illetve fõnöke egy nevetséges
> ügyefogyott, mégis doktori címmel büszkélkedõ tiszt, _Kern András_
> ellenállhatatlanul komikus alakításában."
Kétféle megoldási javaslat hangzott el e mondat állítmányával kapcsolatban.
Szükségesnek látszik a két megoldási javaslat összevetése. A problémát az
jelenti, hogy azonosító viszony van az alany és az állítmány között, ezek
elemzése pedig sokszor problémás. A Magyar grammatika (szerk. Keszler
Borbála, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000, 398) több módszert ad az
ilyen esetekre. Ezek a következõk:
1. Amely mondatrész névmásítható, az az alany (érzésem szerint csak a tiszt
   névmásítható ebben a mondatban):
   egy 1981-es magyar filmben a szolgálati szabályzat kijelölte útról
   letérõ, minduntalan verekedõ rendõr partnere, illetve fõnöke én vagyok
2. Ha megnézzük, melyik mondatrész az, amely eleve szûk körû, s melyik az,
   amelyik nyelvtani eszközök segítségével szûkítettünk le, az elõbbi az
   alany, az utóbbi az állítmány. Ebben a monatban mindkét névszói csoport
   nyelvtani eszközök segítségével van leszûkítve, tehát a kritérium nem
   használható.
3. Ha a kérdéses mondatrészek közül az egyik igévé alakítható, az az
   állítmány. A vizsgált mondatban ez a kritérium sem alkalmazható.
4. Ez szokott a legáltalánosabban mûködõ, leginkább elfogadott kritérium
   lenni. Az állítmány sokszor átalakítható eredmény- vagy
   állapothatározóvá, míg az alany eredethatározóvá:
   A tiszt partnerré, illetve fõnökké válik; A tisztbõl partner, illetve
   fõnök lesz; *A partner, illetve fõnök tisztté válik; A partnerbõl,
   illetve fõnökbõl tiszt lesz.
A jelen esetben használható kritériumok számomra azt mutatják, hogy korábbi
hozzászólásommal megegyezõen a "partnere, illetve fõnöke" az állítmány.

Üdv: Attila

HIX NYELV #0100, La'ng Attila D. >:
>> hogy nem lehet nem tudni... :S
>  Mit jelent a vigyorid?

Egyik szemem sir, a masik nevet. Vagy ilyesmi. ;]
-- 
Udv,
		  Hunter			-[HE 1.15beta8;]-

Koszi a valaszokat!
-- 
Udv,
		  Hunter			-[HE 1.15beta8;]-

Kedves Albin!

hix.nyelv #102, :
> Nyelvtudósaink meg tudnák nekem magyarázni, hogy mennyivel több a
> "leegyszerüsít" mint az "egyszerüsít"? Ne mondjátok, hogy ez befejezetté
> teszi a cselekvést, mert sok igénk van, ami igekötõ nélkül is ezt fejezi ki
> (összegez stb.).
Pedig az egyik funkciója az, hogy "befejezetté" teszi az 
igeszemléletet. Pontosabban inkább "rezultatívvá", azaz kiemeli az 
eredményét, azt, hogy nem csak próbálkoztunk az egyszerûsítéssel, 
hanem ténylegesen egyszerûbb lett. De van "diszkontinuális" hatása 
is, vi. egy idõre abbahagytuk, nem teljesen végeztük el. A "le-" 
használatát az ilyen helyzetekre "specializált" "meg-"-gel szemben az 
indokolhatja, hogy az egyszerûsítés skálázható folyamat, tehát van 
iránya, és ilyen esetekben az igekötõ "egyeztetendõ": a "le-" jelzi a 
'kisebb fokozat' felé való elmozdulást, szemben a másik irányt 
nyomatékosító "fel-" ill. "meg-"-gel, vö. "lecsökkent" (nincs 
"fel/megcsökkent"!), "megnövel" (nincs "lenövel"!). (Ugyanakkor nem 
kizárt pl. az ad hoc "kiegyszerûsít" szó használata sem az esetben, 
amikor egy matematikai képletbõl egy komplikált tag eltávolításáról 
van szó.) 
Ugyanakkor a "leegyszerûsít" ige már egyértelmûen tárgyas, szemben az 
"egyszerûsít"-tel, amely eredetileg esszívuszt vonz, vö. 
"egyszerûsítettem a képleten" vs. "leegyszerûsítettem a képletet": a 
tárgyhatározó térnyerése sok nyelvben megfigyelhetõ, élõ folyamat. 
E két jelenség együttesen segíti a "leegyszerûsít" elterjedését. 

> Ne mondjátok, hogy ez befejezetté teszi a cselekvést, mert sok igénk
> van, ami igekötõ nélkül is ezt fejezi ki (összegez stb.). 
Ez nem helytálló érv, mivel egyrészt itt nem arról van szó, hogy 
kizárólagosan csak az igekötõknek lenne privilégiumuk a "befejezett" 
aspektus jelölésére; ezzel szemben az igekötõ a "folyamatos" 
aspektust (lexikális szinten) változtatja perfektívvé/rezultatívvá. 
Érved tehát arra csak vonatkozhatna, hogy az "összegez" miért nem 
kap(hatna) igekötõt. 
Másrészt vegyük pl. az "érkezik" igét: ez egy pillanatszerû eseményt 
ír le, tehát elvben befejezett apektusú. Ugyanakkor az esetek 
túlnyomó többségében a "megérkezik" alakot használjuk, mert az 
igekötõ nélküli formának van "habituális" (szokásosan ismétlõdõ) 
színezete, vö. "Mikor érkezik a vonat [általában menetrend szerint]?" 
vs. "Mikor érkezik meg a vonat [most]?". Az "összegez"-rõl is 
elmondható, hogy amennyiben beleértjük azt azt elõkészítõ 
cselekményeket is, az már kifejezetten folyamatos is lehet. 
Pusztán arról van szó, hogy a beszélõnek lényeges-e a különbözõ 
aspektusok megkülönböztetése. Ez eddig is megtörtént, pl. 
határozókkal, vö. "Egyszerûsítettem _egy kicsit_ a képleten.", de 
számomra úgy tûnik, a magyar nyelvhasználat afelé tendál, hogy 
felerõsítse az igekötõk "befejezett" apektust generáló tulajdonságát. 
Ez -- mivel kezdõdõ folyamat -- lehet, hogy sokak számára még nem 
elfogadott; de nem jó, ha különösebb alap nélküli "nyelvmûvelési" 
szempontok miatt tiltólistára tennénk.

Kedves Attila!

hix.nyelv #102, Láng Attila D.:
> Csak az én szemléletemben a "Viktor szomorú" mondat állítmánya nem
> Viktor, mert õ az alanya és nem lehet valaki egyszerre alany is meg
> állítmány is, hanem az állítmány a "van" létige, amit a magyar ilyen
> esetben nem tesz ki, de azért létezik és odaértjük. 
A "Viktor szomorú" mondatban a "Viktor" persze az alany, az állítmány 
a "szomorú", vö. "Viktor [van] szomorú". (Itt számít a magyarban is a 
szórend: a "Kijárt itt?" kérdésre felelõ "Szomorú Viktor" válasz egy 
jelzõvel bõvített alanyból álló hiányos mondat.) A te problémás 
mondatodat a végletekig leegyszerûsítve, kaphatjuk pl. a "Fõnök [van] 
tiszt" egyszerû kijelentést, ahol a "fõnök" az alany, a "tiszt" pedig 
az állítmány. Erre a csontvázra építhetõ vissza a mondat, mert ez a 
tiszt "ügyefogyott", ezért "nevetséges", melyet fokoz az a kontraszt, 
hogy élhetetlensége mellett "doktori címmel rendelkezõ" egyén: ezek 
az õ "tiszt voltának" a jelzõi. Ugyanakkor az alany is strukturált, 
hiszen nem csak egyszerûen "fõnök", hanem mellérendelõen "partner"; 
ezek birokviszonyban állnak, mivel a fõhõshöz, "a rendõr"-höz képest 
lettek meghatározva, és ez utóbbi is rendelkezik egy jól felszerelt 
epitethon ornansszal ("a szolgálati szabályzat kijelölte útról 
letérõ, minduntalan verekedõ"). 

> Persze, átalakítva mindjárt van neki értelme, de a mondatok
> legfontosabb szavait zárójelben betoldva inkább csak ó pergameneknél
> szokás ... Az RTV Részletes nekem nem ez a súlycsoport. 
Szerintem, az illetõ szakmányban írja ezeket a fülszövegeket, és 
egyszerûen nem olvassa el, miután leírta. Ezen túlmenõen nem az 
irodalmárok krémje megy el ilyen tollnoknak. Egyébként sem egy 
presztízsdús feladat, meg aztán nagy a konkurrencia, korlátozott a 
profit, kevés a bér. Avagy: "kis pénz, kis fogalmazás".

Kedves Attila!

hix.nyelv #102, Láng Attila D.:
> A finnugorban is, nem adjuk ám át a dicsõséget nyelvrokonaidnak. A
> magyar népköltészetben is nagy szerepe van az alliterációnak, erre
> momentán nem tudok példát, de a Kalevala dugig van alliterációkkal. 
Magam is igen kedvelem, de meg kell vallanunk, hogy a Kalevala teljes 
egészében Lönnrot saját szellemi alkotása: az óészaki sagák hatása 
alatt kompilálta népénekekbõl. Nem sajátítva ki az alliterációt az 
indoeurópaiaknak, egyet kell értsek Dezsõ Lászlóval "A kvantitatív és 
dinamikus verselés két különbözõ típust képvisel, az utóbbira 
jellemzõ a soron belüli és a sorok elsõ részében összecsengõ 
alliteráció. ..  A hosszú-rövid magánhangzó-ellentét a kvantitatív 
típus iránt teszi fogékonyabbá magyar metrumot" 
<http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1252/125208.htm>;. Ugyanakkor tény 
és való, Polivanov leszögezi, hogy "az alliteráció például kanonikus 
formának számított az ógermán, finn, észt, mongol, jakut 
népköltészetben, - valószínûleg a legtöbb ôsi, kezdeti formában" 
<http://www.btk.elte.hu/celia/regimod/szitar.htm>;, de nem említi a 
magyart, sem a többi finnugor nyelvet. Az, hogy a balti finneknél ez 
tipikus, egyebütt nem, mindenféleképpen felveti az elõbbi 
"kölcsönzött" jellegét, már amennyiben kölcsönzésrõl beszélhetünk, 
mivel a nyelvészeti és az etnokulturális kategóriák nem esnek egybe 
(értsd: a magyarok közt számottevõ súlyú a török, a finnek közt az 
északi embertani elem).  
Persze az ezzel ellentétes vélemény is ismert elõttem, pl. Gábor 
Ignácé <http://mek.oszk.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/
nyugat/html/doc/02715.htm>, <http://www.mek.iif.hu/porta/szint/
human/szepirod/magyar/nyugat/html/doc/08662.htm> de ezt õ is csak 
irodalmi szövegekben tudja kimutatni, ami pedig bajos, hiszen a 
vonatkozó normák már itt, az indoeurópaiaktól körülvett Kárpát-
medencében alakultak ki. Így legalábbis kérdéses, hogy Gábor valóban 
az õsi magyar ritmust találta-e meg, vagy csak annak adaptációját a 
dinamikus metrumhoz.

Albin irta:

>Nyelvtudosaink meg tudnak nekem magyarazni, hogy mennyivel tobb a
"leegyszerusit" mint az "egyszerusit"?

Egyszerusitek egy tortet: annak ertekenek valtoztatasa nelkul erthetobb,
egyszerubb formaba irom at.
Leegyszerusitek egy kerdest: bizonyos elemeit elhanyagolom, azert, hogy az
erdemi reszere tobb energiam legyen. Ezen kivul a leegyszerusitesnek nemi
negativ felhangot is erzek, pontosan a hangyagolasbol eredo veszeteseg
miatt.

Szerintem igenis van kulon ertelme a ket igenek.

Mit freundlichen Grüßen / Szívélyes üdvözlettel / Best regards
                     Keigu / Salutations / Salutazione

Csaba

> Nagyon szellemes a szovegbanyasz, de en ugy erzem erre talaltak ki
> "hypertext-kereses" funkciot, tehat a megfelelo program neve
> hypertext-kereso.
> 
> Mit freundlichen Grüßen / Szívélyes üdvözlettel / Best regards
>                      Keigu / Salutations / Salutazione
> 
> Csaba