Cagayan de Oro varosaban (az egesz Fulop-szigetekre, de mas
fejlodo orszagra jellemzo modon) a kozbiztonsag javitasa erdekeben
kulonos modon dolgozik ossze a rendorseg es a varosi onkormanyzat.
Letrehoztak egy olyan titkos alakulatot, nev szerint MASA, amely
buncselekmenyek felderitesen es bunozok elokeritesen segedkezik.
A koznep ezt az alakulatot halalbrigadnak is nevezi. Az esetek legtobb-
szor nem erik meg legalis lefolyasukat, a MASA emberei onkenyes
itelkezessel elve kivegzik a bunozoket vagy a gyanusitottat mindenfele
targyalas nelkul. Oktoberben es novemberben valosagos hadjarat indult
a bunozes ellen. A MASA emberei minden ejjel "dolgoztak", s mar
nem csak a kulvarosi elhagyatott teruleteken vegeztek onkenyes oldok-
lesuket, hanem a varos belso teruletein is. Nap mint nap bemondta a
radio, hogy meggyilkolt es/vagy csonkolt holttestet talaltak a varos
kulonbozo pontjain.
Egyik ejszaka tortent, hogy munkatarsaim ejjelig ugykodtek az iroda-
ban. Lovesekre lettek figyelmesek, de nem mertek kinezni, mi tortent a
kozelben. Hajnalban arra ebredtem, hogy az otthon zsong, a gyerekek
megrohamoztak az ejjelre bezart kapukat, es sebesen vetodnek at rajta.
En is leszaladtam pizsamaban. A halastavak kozotti tolteseken es a
folduton rohantak az emberek egy iranyba. "Salvage! Salvage!" kiabaltak.
Valakit ejjel kivegeztek. Megrettenve nyomukba szegodtem en is.
Valahogy ilyenkor rosszat sejtek en is, hatha valakit a mi gyerekeink
kozul lottek le. Ugy 500 meterre tolunk a kanalis menti folduton egy
furgon korul sereglettek az emberek. Nehany fegyveres rendor tamasz-
kodott rajta. Beverekedtem magam a tomegbe. A kocsiban egy ferfi
hullaja dolt a nyitott ablaknak, fejeben tobb golyoval, csupa ver minden.
Korben 30-50 meterre hazak, ablakaibol bizalmatlanul neztek ki az
emberek. Susan kerdezoskodott toluk. Ok biztos tudjak, mi tortent.
Amazok persze nem beszelnek. Felnek. A halott ferfi felesege kozele-
dett orjongve. Egyre csak azt kiabalta: "A gyilkosok korulottunk
vannak!!!" S nekirontott az egyik rendornek...
Nehany ejszakan nagy megdobbenesunkre mi is felfedeztuk, hogy
MASA emberek jarkalnak az otthon korul fekete ruhaba oltozve. Azzal
gyanusitottak bennunket, hogy Lumbia programunk miatt bunozoknek
adunk szallashelyet. A teruletunkre eddig nem leptek. A gyerekek
nyugtalanok, de nagyon okosan valtogatjak a helyuket, hogy ne lehes-
sen nyomon kovetni, ki hol alszik. Az elmult evekben az otthonbol
harom kiskoru esett aldozataul a rendorsegi tisztogatasoknak. A gyanu
sajnos nem volt alaptalan. Tobbszor elofordult, hogy gyerekek, akiket a
rendorseg keresett kulonbozo buncselekmenyekert, nalunk remeltek
szallast es segitseget. S en minel tobbet dolgoztam ezekkel a fiatalok-
kal, annal inkabb raebredtem, hogy ezek a fiatalok inkabb aldozatai
ennek az atkozott rendszernek es tarsadalomnak, mint ellensegei.
Hosszu lelkiismereti vivodas utan es a szemelyzet kezdeti rosszallasa-
ra megegyeztunk abban, hogy amig a gyerekek bizalommal fordulnak
felenk, nem adjuk fel a rendorsegen ezeket a gyerekeket, megha hibat
kovettek is el. Ezzel szemben szallas nyujtas helyett segitunk nekik
elhagyni a varost. Persze a dolog nem volt ilyen egyszeru. A sracok
felelotlensegukkel teljesen ki tudtak neha boritani. Egyik nap tortent
peldalul, hogy Alphi, aki mar husz eves elmult, tobbszor ult bortonben,
veres poloban tamolygott be a kapun. Nyaggatasomra elmeselte, hogy
a piacon az egyik elado lopason erte, szaladt utana, es annak sikerult
megsebesitenie ot egy kessel. Osszeverekedtek, de mielott a rendor-
seg odaert, eliszkolt. Borzaszto merges voltam ra, hisz ilyen esetek-
ben mi is nagy bajba kerulhetunk a torveny elott. Feloras lelkifroccs
utan szocialis munkasunkkal lekezeltuk a mely, szurt sebet, es elkuld-
tuk Alphit. Honapokkal kesobb kaptuk a hirt, hogy Alphit egy reggel
holtan talaltak egy varos szeli bozotosban.
A rossz kozbiztonsag, a feszult politikai helyzet es az emberrablasok
megszaporodasa miatt nekem is erdemes volt mindig bizonyos ov-
intezkedeseket betartanom. Nem ultem be taxiba, estenkent egyedul
egyaltalan nem maszkaltam, es mindig megoldottak, hogy egyedul
nem aludhatok sehol. Messzebbre se mehettem egyedul kirandulni a
varoson kivul. Sot, amikor a varos muzulman negyedebe szolitottak
kotelezettsegeim, "testoroket" kaptam utcagyerekeim szemelyeben.
Az elso honapok ebbol a szempontbol nehezen teltek. Nehezitette,
hogy projektunknek nagyon rossz kapcsolata volt a rendorseggel,
tobbszor kaptak munkatarsaim fenyegeteseket, hogy hagyjunk fel
munkankkal. A birosagon szemben alltunk Balay sa Gugma kontra
Rendorseg egy rendor altal brutalisan kivegzett 15 eves fiu ugyeben.
Lassan hat eve folyik a targyalas, egyszer en is szemben ulhettem a
szabadlabon levo gyilkossal.
Hetente tobb alkalommal jartunk ki a Lumbiai bortonbe. Lumbia kicsi
falu, teljesen kinn van a varosbol. A kapuja mindig nyitva, az ellenor-
zes nagyon feluletes, tulajdonkepp barmit bevihetnek. Azert a gazspret
es a kesem mindig kitettem, nehogy bent a rabok vagy a gyerekek
kezebe keruljon. A rabokhoz egy nagy racsos kapun keresztul lehetett
bejutni. Volt 4-5 hatalmas cella, de az eliteltek heti harom nap kinn
setalhattak a kozos udvaron. Lepusztult, undorito hely az egesz. A
kiskoruak, akiket tolvajlasert, szipuzasert, csavargasert, vagy feltetele-
zett gyilkossagert iteltek el, kozvetlen erintkezesben vannak a koz-
veszelyes gyilkosokkal, akik szabadon mozognak az udvaron.
Egyetlen egy bortonor sincs a kapun belul. Ha verekedes tor ki, vagy
olik egymast, senki nem megy be. Amikor mi mentunk be, mi is
egyedul voltunk s altalaban mindenki korenk gyult. Mosolyogva rajuk-
koszontem, s megprobaltam nem felni toluk.
A gyerekek cellaja maga a pokol. A fertozesek melegagya a mocsoktol,
a WC es mosdo (nincs folyovizuk, ugy hordjak be dezsakba a vizet) ott
van a terem vegen. A gyerekek a ragacsos betonon alszanak, a masik
sarokban tuzrakohely van, kiteregetett ruhak a fejunk felett, a falak
malanak, buz mindenhol... A gyermekek szama 60-90 kozott mozog,
a legkisebb 8 eves , tavaly ota itt van. Ha belegondolok, hogy ket egyik
legkedvesebb gyerekunk tobb mint egy evet toltott itt! Megprobaltam
figyelni a szemuket, mi lakhat bennuk. Mennyire szerencsetlenek,
elhagyatottak es kiszolgaltatottak, nemelyik teste tele heggel, forradas-
sal. Havonta egyszer szuletesnapokat unnepeltunk Elenekeltuk a
Happy birthday eneket...aztan a fenypont: finom szendvicsek es narancsjuice.
Masik kedvenc helyem a Divisoria teren a rendorsegi fogda volt. 1 x 2
meteres cella, valamikor 10-15 gyerek volt bezsufolva, mindenfele poz-
ban, ahogy eppen elfertek. A foldon vizelettol nedves kartonpapirok,
sokszor hanyinger kerulgetett. A bezartak csak keves etelt kaptak,
valamikor napokig egyaltalan nem etettek oket. WC-re nem mehettek
ki, igy kenytelenek voltak a cellaban elvegezni dolgaikat. Amikor
beneztem, mindig vittem magammal valami meleg kajat.
Balay sa Gugmat mindenki ismerte. Ha vegigsiettem a Divisorian, az
utcakolykok messzirol integettek mar, tudtak, hogy Ate Betty vagyok
a BsG-bol. Nem rohantak le penzkeregetessel. Megvan a munkajuk -
cipofenyezes, automosas, vagy vigyaznak a parkolo autokra, kereget-
nek, na es perszre zsebtolvajkodnak. Termeszetesen alkalmankent ok
is kaptak elelmet, altalaban gyumolcsot vagy pekarut. Neha elhivtam
oket egy meleg kosztra. De leginkabb akkor volt rank szukseg, ha
valakit elkaptak a rendorok. Egyik este az egyik fiunkkal jottem haza
a Divisorian keresztul, s lerohantak a kolykok, hogy ket baratjukat be-
vittek a fogdaba. Az egyik fiu, a 15 eves Rolando epp most szabadult
a bortonbol egy ev utan, csak meg nem kapta meg az elbocsato igazo-
last. Persze a rendorok nem hittek neki, es vissza akartak vinni a
Lumbia bortonbe. Rolandot meg aznap magunkkal vihettuk, igazoltuk
kiletet. A masik negyet aznap este engedtek el, azzal a feltetellel, ha
nem erkezik ellenuk hivatalos feljelentes addig. Akkor el lehet tusolni
az ugyet.
Legkeservesebb honap minden evben az augusztus. Nagy unnepseg
van akkor a varosban, fiesta. A varosi onkormanyzat ilyenkor megpro-
balja megtisztitani az utcakat a lumpen elemektol. Az utcagyerekeket
elszorjak az arvahazakba, intezetekbe, projektekbe, a maradekot pedig
elviszik a bortonbe es a fogdakba. Akik ismernek minket, nalunk
kernek menedeket, de csak idolegesen, ok szabadok akarnak maradni,
fuggetlenek... az unnep utan visszaternek a varosba.
(folyt.kov.)
|
