Kedves Listatagok!
Olyan megerõsítõ leveleket kaptam magánba, amitõl nagyon
feldobódtam. Bár személyesen is megköszöntem, de ezúton is ismét
KÖSZÖNÖM.
Igazából nem tudom, hogy mivel viszonozhatnám, ezért az jutott az
eszembe, hogy leírom az agykontrollnak egy másik, talán kevésbé
ismert felhasználási lehetõségét.
Mint az eddigi írásaim is, ez is személyes tapasztalaton alapul. Jöjjön
hát a történet:
Kezdõ agykontrollos voltam, amikor egy baráti házaspár éppen a friss
végzettségem miatt megkért egy szívességre.
A feleség eredetileg orosz-történelem szakos tanárnõ volt, de
akkoriban át kellett képeznie magát németre.
A lényeg az, hogy olyan könnyen ment neki a német, hogy õ maga is
csodálkozott rajta. A kérés így szólt: nézzem meg az elõzõ életét.
Errõl már akkor is hallottam, de a világ legnagyobb marhaságának
tartottam. Természetesen belementem, mert úgy gondoltam, úgyse
lesz belõle semmi, de miért ne kísérelném meg? (Világéletemben eléggé
kísérletezõ ember voltam.)
Odahaza szépen lementem alfába, le a laboratóriumba is. A laborban
elképzeltem, hogy van egy különleges tévém, amiben a vizsgált
személyt látom. Van azonban egy különleges tulajdonsága ennek a tv-
nek. Mégpedig az, hogy az illetõ életét visszafelé mutatja be. Egyre
fiatalabb lesz, végül csecsemõ, majd az anyja hasában van, és aztán
elsötétedik minden.
Amikor elsötétedik a kép, akkor én kerülök a sötétségbe, egy
képzeletbeli alagútba, amit idõalagútnak neveztem el.
Néhány másodperc után azonban a sötétség szertefoszlik, és kilépek
az alagútból.
Ekkor szétnézek, és mintegy fényképszerûen, vagy akár filmszerûen
látom a tájat. Ilyenkor megnézem, hogy kik vannak a közelben, és
ebbõl ki az, akit vizsgálok. Egyszerû kérdéseket teszek fel, amire
általában szóbeli feleleteket kapok, de lehet, hogy újabb fotót látok
válaszként. Szépen betájolom a kort, a helyet, stb. Ekkor mindent
megfigyelek. Kérdéseket teszek fel az illetõ jelenlegi életérõl, házas-e,
mit csinál, stb. Amikor úgy gondolom, hogy már eleget tudok, akkor
léptetem az idõt. Általában esemény szerint, de lehet úgy is, hogy pl. 2
év múlva, stb.
Nos ez a módszer alakult ki azóta nálam erre a vizsgálatra. De térjünk
vissza az elsõ esetemhez.
Akkor ott az alagút végén megrázó élményben volt részem. A második
világháború kellõs közepén találtam magam. Fegyverropogás,
ágyúdörgés, harckocsik zaja, s velem szemben egy kemény, ijesztõ
kinézetû német tiszt állt Láttam az egyenruháját, a jelzéseit, mindent.
Teljesen eltakart elõlem mindent, csak õt láttam, a zajokat pedig
hallottam. Farkasszemet néztünk. A hátam borsózott tõle. Ennek
ellenére feltettem a kérdéseimet.
- Ki õ?
- Õ Csilla elõzõ életében.
stb.
Mikor már nagyon elegem volt, elképzeltem magam, amint
visszamegyek a laborba. De a német tiszt is jött velem. Csak úgy
tudtam megszabadulni tõle, hogy kinyitottam a szemem.
Aztán ezt elmeséltem Csillának.
Elhûlve hallgatta.
Aztán a sikereken felbuzdulva, megkértek, hogy nézzem meg a
családjuk többi tagját is.
Ekkor már kevesebb lelkesedéssel ugyan, de nekiláttam.
Megint érdekes dolgok jöttek ki:
A férj a század elején portugál tengerész volt. A mostani lánya akkor a
menyasszonya volt, a férj anyósa pedig akkor a férjnek a testvére.
Csakhogy ez a testvér jó kondiban lévõ szellemi fogyatékos férfi volt. A
menyasszonyt megerõszakolta, s aztán eléggé kisiklott az életük.
Én ezeket mondtam, s nem tudtam semmit életük olyan intim
részleteirõl, mint amit az eredmény elmondása után hallottam.
A kislány (kb. 3-5 éves lehetett akkor), az apját olyan becézgetésekkel
ébresztette reggelente, mintha legalábbis a felesége volna, viszont a
nagyit érthetetlen okokból szívbõl gyûlölte. Ütötte, rúgta, mindent
elkövetett ellene. Ezt senki sem értette, hiszen a nagyi teljes szívébõl
szerette az elsõ unokáját, és soha sem ártott neki.
Ezzel a kis történettel csak egy ötletet szerettem volna adni
mindazoknak, akiket nem csak a tradicionális agykontroll érdekel.
Már nem valószínû, hogy Húsvétig írok, ezért kellemes ünnepeket
szeretnék kívánni mindenkinek. Egy idézetet is küldök a családi élet
istápolására:
„Csak az élet az, mi gyorsan elszalad,
Mit szeretve tettünk, örökre megmarad.”
Baráti üdvözlettel:
István
|
Kedves Agykontrollos!
Eleged van a kátyúkból, igaz?
Próbálod kerülgetni õket, de nem megy. Sír a lengéscsillapító, az autód, a
buszod majd szétesik, akkorákat zökken, szinte látod, ahogy potyognak ki az
alkatrészek.
Az utak fenntartói pedig semmit nem tesznek.
Mikor láttál utoljára útépítõket aszfaltozni?!
ÁPRILIS 23-ÁN, PÉNTEKEN 12 ÉS 13 ÓRA KÖZÖTT DUDÁLJ MINDEN KÁTYÚNÁL, AMELYBE
BELEZÖKKENSZ!
Hadd hallják az önkormányzatok, az állam képviselõi, az útkarbantartók, hogy
ELEGÜNK VAN!
Elegünk van abból, hogy beszedik az útadót, a súlyadót, a mindenféle
sarcokat, mégsem költenek egy fillért sem arra, hogy az utakon normálisan
közlekedhessünk.
Kérlek, ha támogatod az ötletet, küldd el ezt a levelet minél több
ismerõsödnek.
Elég a milliónyi kátyúból, elég a nemtörõdöm önkormányzatokból.
ÁPRILIS 23-ÁN, PÉNTEKEN 12 ÉS 13 ÓRA KÖZÖTT HALLASSUK A HANGUNKAT.
TÜLKÖLJ TE IS VELÜNK!
UI: a legjobb persze az lenne, ha ez a levél olyannyira szétterjedne, hogy
az utak fenntartói, félve a lebõgéstõl, megijednének, és gyorsan
helyrehozatnák a kátyúk legtöbbjét. Úgyhogy emiatt is feltétlenül küldd
tovább ezt a levelet minél több ismerõsödnek, barátodnak!
Köszönjük a segítséged!
Krisz
|
