BOROS ATTILA

> Szép, hogy a Tetragrammaton éppen ezekbõl áll: jod-hé-waw-hé.

  Direkt van. Négy magánhangzóból áll, vagyis olyan betûbõl, ami a
mássalhangzó-centrikus sémik számára nem hang. Tehát azt jelenti: a
Kimondhatatlan.

HUNTER

> Mintha mar lett volna szo errol, hogy mi a fene szukseg van igy
> megbonyolitani egy egyszeru dolog megfogalmazasat... Csak azert,
> mert a tv-ben hangzik el.

  Hát ezt gúnyoltam ki én is. Ha nem volt érzékelhetõ, hogy ez a
bürokraták cikizésére ment, sajnálom, nekem se mindig sikerül
kifejezni, amit szeretnék (sõt).

> Na de mindegy, Attila, mintha mostnaban ingerultebb lennel, mint
> maskor, jol latom?

  Jól, ámbár nem örülök neki, hogy ez látszik. Azon igyekeztem, hogy
netes mûködésemen ne legyen érzékelhetõ, de hát ugye emberbõl vagyok.
Oka az utóbbi hetekben, hónapokban rám zúduló stresszmennyiség, amely
most, ezen a héten csúcsosodik ki. Egy-két lépcsõfokon már sikeresen
túljutottam, egy hét múlva többé-kevésbé eltûnök a netrõl egy hétre,
aztán remélhetõleg már nyugiban élek.

> Azt hiszem, a szotar miatt sem kellene igy kiakadni, meg akkor sem,
> ha a szabal az szabal.

  Mindazonáltal egyvalamit tudjatok: a véleményem független attól, hogy
éppen milyen nehézségeket élek meg. A szótáras hirdetést azért
helytelenítettem, mert az a véleményem, hogy nem ide való, és
bármilyen körülmények vannak magánéletemben, mindenképpen ugyanazt
gondolom -- amíg valaki meg nem gyõz az ellenkezõjérõl --; legfeljebb
a fogalmazásmód változhat. Ha erõs volt, ahogyan a dolgot leírtam,
kész vagyok Évától és Tõletek is bocsánatot kérni, mert nem bántani
akartam, hanem egy gyakorlati cél, a HIX reklámmentessége érdekében
cselekedni. Megnyilatkozásaim stílusát, hangnemét befolyásolhatják
érzelmi, magánéleti hullámvölgyeim, tartalmukat azonban semmiképp.

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
Mindig van ket lehetoseg, vagy nincs.

A minap említettük a szokom--szoktam lehetséges különbségét;
véletlenül rátaláltam egy táblázatra, amelybõl azt gyanítom, hogy a
gaelben ez pont meg is van. Nevezetesen a present habitual tense és
past habitual tense néven említett igeidõk (Duncan Reid: Elementary
Curse of Gaelic).
  Az elsõben (present habitual tense) az igealakok: bím, bíonn tú, bíonn
sé, bíonn sí, bíonn muid, bíonn sibh, bíonn siad, bítear. Fordítása:
"normally is". A másikban (past habitual tense) az alakok: bhínn,
bhíteá, bhíodh sé, bhíodh sí, bhíodh muid, bhíodh sibh, bhídís, bhítí.
Fordítása: "used to be".
  Példamondatok:
Bíonn Cáit anseo. Cáit is normally here.
Bhíodh Cáit anseo. Cáit used to be here.

  Úgy tûnik tehát, hogy a gaelben megvan a "habituális eset" két
igeideje, amit az angol se nagyon tud kifejezni, csak a "normally"
szóval. Ebbõl persze semmilyen tanulság nem adódik a magyarra nézve,
csak érdekes látni, hogy más nyelv ezt mennyire másképpen oldja meg.

La'ng Attila D., iro > <http://lad.rentahost.net>;
KANDUR = Diszno hangnem.

Kedves Gábor!

hix.nyelv #141, :
> Akkor most milyen viszonyban van a szokni ige multideje az altalad itt
> kiemelt szokott szoval-igevel?

Történeti viszonyban: a "szokott (vmit tenni)" ige történetileg a 
"szokni (vmihez, vhová, vmit)" ige múlt idejébõl alakult ki. Ma 
azonban eltérõ viselkedésük miatt a nyelvtanok általában külön igének 
tekintik õket. 

Ennek egyik oka, hogy a "szokott (vmit tenni)" módbeli segédige, míg 
a "szokni (vmihez)" teljes jelentésû. 

A másik az, hogy a "szokott" jelen idejû abban az értelemben, hogy a 
múltban elkezdett, jelenben is tartó habituális cselekvést ír le. És 
van külön múlt ideje: "szokott volt". Pl. a "Szoktál még az oszodába 
járni?" kérdés konkrét jelentése: 'Jársz még rendszeresen uszodába?' 
Erre egy válasz: "Régebben szoktam volt, de mostanában már nincs rá 
idõm.", azaz 'Régebben rendszeresen jártam, de ...'. 

Ugyanilyen folyamatok választották ketté a "fog" 'kézben tart' ~ "fog 
(vmit tenni)", a "teszik" 'kellemesnek talál' ~ "tetszik (vmit 
tenni)", a "talál" 'észrevesz' ~ "talál (vmit tenni)" stb. igéket. 

Meglepõ módon az angolban a "szokott" segédigének van formai és 
jelentésbeli megfelelõje: a "used to (do sg)" 'szokott (volt) [vmit 
tenni]'. Ezt az angol nyelvtanok is külön segédigének definiálják, 
jóllehet a magyarhoz hasonlóan tkp. egy ige ("to use" 'használ') múlt 
idejû alakja.

Kedves Attila!

hix.nyelv #141, :

> Ha jól szûröm le belõle, a H, J, W/V hármas egyetemes jellemzõ a
> nyelvek világában. 

Igen.

> Érdekes, hogy a héberben, amely elvbõl csak a mássalhangzókat
> jelöli, a fenti hárommal mégis szoktak magánhangzókat jelölni, vagyis
> a HÉ, WAW, JOD (meg ráadásul az ÁJIN, ez a torokhang) afféle
> Janus-arcú betûk: mássalhangzó, mint minden rendes héber betû, vagy
> éppen magánhangzó, amit egyébként nem írnának.

Ez nemcsak a héberre jellemzõ: ilyen az arab "alif" = 
hangszalagzárhang / "á", "váv" = "w" / "ú", "já'" = "j" / "í"; a 
latin "I" = "i" / "j", "U" = "u" / "v"; történetileg a görög "éta" is 
"h" volt. 

Az "i" és "u" vonatkozásában már említettem, hogy ezek valóban kettõs 
jellegûek: a /j/ és /w/ felfogható röviden és szûken ejtett /i/-nek és 
/u/-nak. Az indoeurópai magánhangzók kialakulása kapcsán is van olyan 
olyan elmélet, az ún. laringális teória, hogy ezek helyén eredetileg 
redukált magánhangzó és különbözõ /h/-jellegû laringális hangok 
kettõshangzószerû kapcsolata ált. (Éppen ezen átmeneti jellegük miatt 
jelenhetnek meg a hiátusban is.)

Ezt a megfigyelést használták ki a fõníciai alapú, eredetileg csak 
mássalhangzót jelölõ írásrendszereket használó nyelvek, amikor 
szükségét érezték a magánhangzók jelölésének is: nem (mindig) alkottak 
új betûket, hanem egyes mássalhangzójeleket terheltek meg magánhangzói 
használattal. 

Egyébként nem lehet azt mondani, hogy a héber elvbõl nem jelölne mást 
csak mássalhangzókat, hiszen ismertek a "qámaz", "chólám" stb. 
mellékjelek; csak a gyakorlatban kevéssé használatosak. De az általad 
említett rendszer (a "matres lectionis") sem része a héber írásnak, 
hanem egy másik opcionális kiegészítése magánhangzók jelölésére.

(N.B. A héber "ajin" lenne egyébként az én tipizálásom szerinti 3. 
hiátustöltõ csoport zöngés tagja. Csak a sémi nyelvekben 
hiátustöltésrõl a rögzített szószerkezet miatt nem beszélhetünk.)