Oracsbitu 2002 - IX. 
Fent a székelyek szent hegyén - július 20-a

Reggel elbúcsúztunk Szalmáéktól, akik egy hetesre tervezték a
programot, s lassan hazaindultak, magukkal vive a két tekerõ fiúkat is.
A leírt elõzmények után a szombati napot pihenõnapnak szántuk, de
tényleg! Sikerült is nulla km-t tekernünk a biciklikkel, ellenben
jókorát sétálgattunk fent az 1700-1800 m-es magasságokban. A déli
éledezés után felgyalogoltunk a Madarasi Hargita tényleges csúcsára,
ami a menedékháztól alig 1-2 km-re pihen. Egy nagy kopár dombhátról van
szó, tetejérõl impozáns kilátással minden irányba. A gyér fû között
rengeteg kisebb-nagyobb kõ pihen - amelyek a fellátogató emberi elme
jóvoltából számos feliratot alkotva csoportosultak idõvel. Legtöbbször
településneveket olvashatunk, fõleg magyarországiakat - a kirakósdi,
gondolom, itt a fába vésést helyettesíti. Azután lehet fent látni más
ábrákat, szövegeket is, pl. hatalmas stilizált "H" betüt, azután
"MAGYAR FÖLD" feliratot, meg "VISSZÁ"-kat...

Hatalmas szerencsénk volt az idõjárással, körben mindenfelé szép
kumulusztornyok épültek, távolabb az aljuk velünk egy szintben látszott
- azonban a hegytetõ fölött szinte folyamatosan sütött a Nap a
felhõlyukakon által. A levegõ is alig mozdult, ami - hasonlóan a
Poiana-i élményhez - legalábbis szokatlannak látszott ilyen
magasságban.De sajnos a nagy légköri homály okán nem lehetett ellátni
pár tíz km-nél távolabbra, pedig biztos láthattuk volna a Fogarasi
havasokat, meg a Bucsecset.

Délután egy másik hegymagasra vonszoltuk fel (szép lassan) magunkat,
ahol áfonyáztunk, szamócáztunk telepofára. Elücsörgéltünk fent több
órát is, jó békésen, székelyesen. Koraestére egy kis ebédet rendeltünk
az egyébként szépen megcsinált - még anno Kós Károly tervezte -
menedékházban, ha nem is volt kiadós, de jól esett. Rajtunk és egy-két
helyi lakón kívül nem volt forgalom, ami meglepõnek tûnt így hétvégén,
szombat este. Azt mondják, inkább a tél a fõ idõszak, és szinte
kizárólag csak magyarok vendégeskednek, nincs is más (kétnyelvû)
felirat sehol sem.

Egyébként mindkét este jókora esõt kaptunk - igen morcosak lettünk
volna, ha kint sátorozunk valahol. A helyiek egy része legyintett,
"ilyen szokott lenni", mások viszont mondták, hogy ez egy meglehetõsen
csapadékos nyár. Ezen mi "medenceiek" eléggé csodálkoztunk, eszenkbe
jutván az oracsbitu elõtt tapasztalt hónapos hõguta. Azután elfogadtuk
a tényeket, megnyugodva hallgatva az esõ hangos dobolását a bádogtetõn.

(folyt. köv.)

(A biciklitúra képanyaga napról napra követhetõ a Magyar Csillagászati
Egyesület - http://www.mcse.hu - oldaláról elérhetõ linken.)