Munkahely híjján idõmilliomos vagyok..
Már nem is keresek, mert tök fölösleges.
Elõbb képeznem kell magam.
Láttam a cikkemre a reakció +8 / -2 volt.
Örülök, hogy legalább 10 emberhez eljutott a kiáltásom.
A nyakamon az erek már nem dúzzadnak ki annyira,
de azért még kiabálok kicsit innen a partvonalról.
Vagy inkább a mélyvízbõl?
Az egyetemi képzéssel nem az a baj, amit tanít, hanem amit nem:
nem ad azonnal eladható tudást, azt magánúton kell összeszedni.
Ennyi erõvel elég a gyereket 6 évesen olvasni megtanítani, és minden mást
tanuljon megy egyedül. A teljes egyetemi anyag is fenn van a neten, mégis
kell a terelgetés.
Most nálam is az önképzés következik, illetve már rég elkedztem, csak ez
az
autodidakta tanulás itthon négy fal között nem a legjobb ellenszere a
depressziónak, és nem is túl motíváló. Be fogok dilizni. Egyre jobban értem,
hogy a gyerekkel otthon maradó anyukák miért zizzennek meg a négy fal
között.
Azt mondták, hogy az egyetem mellett dolgozni elõny. Tévedés.
Nem elõny, hanem elengedhetetlen belépõ a munkaerõpiacra.
A vizsga után megmaradt / vizsgán megkövetelt tudás aránya gyászos képet
fest.
Másképpen mondva a tanításra szánt erõforrás nagy része kidobott pénz.
Ahogy kidobott pénz és idõ volt 5-10 évnyi oroszóra is.
Pl.: egyik már szakirányos labortársam nem tudta mi az a dióda!! Csak
hebegett, habogott. Hogy a tanárurat idézzem: " Jaj, kolléga, ezt magnóra
kellene venni." Egy másikuk pedig nem tudta mi a földelt emitteres
erõsítõkapcsolás. DE: ugyanez a kolléga PLC szabályzóra olyan nyelven
írt
programot kapásból, amirõl mindketten akkor hallottunk elõször, és csak
egy
10 soros leírás volt hozzá. A Matlabban is ösztönösen kiismerte magát.
Kisegítettük egymást..
Mellesleg megint fejjel mentem a betonfalnak, mert utólsó próbálkozásként
még beültem egy kifejezetten mikrokontrolleres órára. Nem fogjátok
kitalálni, itt is a perifériák konkrét adatainak felsorolása volt a fõ
irány. A tisztelt tanárúr azt is 10 percen át ragozta, hogy a kristályoszc.
pontosabb és kicsit drágább, mint az RC oszc. Erre 5 mp elég lett volna.
Lehet ragozni, lehet disszertációt írni róluk, de speciel a
mikrokontrolleres programozás bemutatásához teljesen lényegtelen az órajel
stabilitása. A begyöpösödött kelet-európai felfogástól nagyon idegen az
a
koncepció, hogy elõbb érjünk a folyóhoz és csak utána keljünk át rajta.
Ha majd a soros kommunkációnál tartunk, vagy A/D ill D/A miatt érdekes
lesz a jitter, akkor érdemes ránézni az órajelre, de addig fölösleges.
Übrigens, ha már ennyire ostorozom a BME-t, illik megemlíteni azokat, akinek
az elõadását viszony nagyon jónak találtam, és ajánlom: Székely Vladimir,
Mizsei János (nem azért mert olvassa, hanem tényleg), Mihály Zsigmond,
Papp
László, Arató Péter, Kalmár László(?), Horváth István (digit+logszint),
Tóth
Csaba, Gordos Géza, Adamis Gusztáv, Marosi Gyula. Most így több név nem
jut
fejbõl eszembe, de biztosan voltak még jók. A pocsék elõadók neveit nem
írom ide, max utaltam rájuk. A közepeseket sem. És nyilván sokan egyáltalán
nem is tanítottak. :)
Legeslegutolsó kísérletként a Tóth Csaba beágyazott autóelektronika órájára
még lehet, hogy belógok, õ ugyanis annak idején tökéletesen érthetõen
magyarázott. Remélem nem változott.
> végén kijött, hogy az elektronra nem hat az elektromos tér.
:)
Nekünk Elektromágneses Terek órán vezették le, h a mágnes taszítja a vasat!
A bibi az volt, hogy nem okítási célzattal jött ki, hanem elõjel hiba miatt.
Én szóltam a tanárnõnek, szünetben, hogy ühüm.. nem stimmel.
Elmosolyodott és belátta.
> A cégek persze a rövidtávú profitban gondolkoznak, itt van valami,
> ugyanolyan, mint ötven másik, de tulipiros, össze kell barkácsolni
> hama-hama, hajrá.
Most mit tegyünk, ha a fogyasztói társadalomnak nem elég a piacon lévõ
392
féle mp3 lejátszó, és van pénze egy 393. fajtára, akkor megkaphatja.
Szerintem is szomorú. Az állástalanság ellenére örülök a válságnak.
Iszonyú ez a fogyasztási tempó.
> Erre valóban a szakácskönyv oktatás kell, meg elõregyártott SW és HW
> modulok, ragacsold öket össze, mehet a szekér.
> Kérdés, hogy kell-e ehhez egyetem.
Attól függ mit hívunk egyetemnek. A BME erre alkalmatlan.
Ehhez olyan iskola kell, ami megtanít a modulok összapattintgatására.
Ha az már jól megy, akkor lehet és érdemes a BME-re menni.
Különben a fejlõdés természetes útja, hogy lehetõleg mindenre kész doboz
álljon rendelkezésre, akkor is ha zajos reflexiós csatornán akarsz biztos
átvitelt.
Az egyetem ahhoz kell, hogy az egész rendszert kitaláld és tudd
a lehetõségeket, a fizika, az információ és a világ szabályait.
A kivitelezés "mások dolga" ugyan, de attól még tudni kell a gyakorlatot
is.
Lehet, hogy el kellene mennem valahova fõ-fõ-fõokos szakinak rendszert
tervezni, megmondani a tutit, anélkül, hogy egy LED-et meg tudnék
villogtatni? :) Bár, ahogy elnézem a világot, sokan csinálják így.
Mint az a fõorvos, aki nem tud vért venni vagy infúziót bekötni...
vagy elsõsegélyt nyújtani.
>A mérnökösdi inkább abban van, hogy hogy lehet a beszédet egész jól átvinni
>egy 9600 baudos, nem megbízható, zajos csatornán miközben az illetõ a
zárt
>fémdoboz kocsijával tépet az autópályán. Erre jó az egyetem.
Igen, de hiába tudod az elméletet, ha egy nyamvadt nyák kezelõ szoftvert
sem
tudsz kezelni, hiába tudsz algoritumusokat, ha nem tudsz egy nyelvet sem,
amin leírhatnád. Legalábbis én ezért nem kellek sehova, úgy gondolom.
De az is lehet, hogy túl öreg vagyok.
A BME tudás szép és jó, csak így _önmagában_ nem jó semmire. Amivel együtt
használható lesz, az úgymond favágó, rutin rész, na azt nem tanítják.
És kiderül, hogy azért nem is olyan favágás az, azt is tanulni kell. Itthon
egyedül. Mert cégeknél erre a jelek szerint nincs idõ, nincs keret, nincs
belsõ képzés.
Úgyhogy most itthon a netrõl próbálok rájönni olyan dolgokra, amiket
technikumban órán tanítanak... Kár, hogy nekem még nem tanították.
a BenceMiki
|
