1. |
Re:#2045 (mind) |
65 sor |
(cikkei) |
2. |
zavar (mind) |
10 sor |
(cikkei) |
3. |
Maganeleti valsag (mind) |
179 sor |
(cikkei) |
4. |
Re: Irasos programmodszer (mind) |
162 sor |
(cikkei) |
5. |
Re: keres (mind) |
8 sor |
(cikkei) |
6. |
allaskeresoknek (mind) |
11 sor |
(cikkei) |
|
+ - | Re:#2045 (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Lista!
Krisz írta az alábbi levelet, az én gondolataimra:
2. Az ok - okozat összefüggés alapján nem árt megnézni, és szembesülni a
Lelki okkal sem, ez pedig a következõ:
Valószínû, hogy Te nem azért vagy itt a Fölödön, hogy "zajban" élj, és ezért
erre figyelmeztetett a Lelked! Kerüld a mai fiatalokra jellemzõ (tisztelet a
kivételnek!) zajos, nyüzsgõ életet!
>
> Ne haragudj, István, de ez egy kicsit blõd volt !
> Krisz.
Mivel ezt az építõ kritikát a Listára írta, én is itt válaszolom meg.
A #2041 levélben Zoli segítséget kért a hallás károsodásával kapcsolatban.
Én a # 2044 - s levélben megírtam a gondolataimat, tanácsaimat. A fenti
kritikát válaszolta rá Krisz.
Kedves Krisz!
Egy kis önismereti játékra hívlak a válaszoddal kapcsolatban. Egy kérdésre
kell csak válaszolni.
Mi motivált amikor ezt a levelet írtam, írtad?
Én:
Zoli segítséget kért. Én ráhangolódtam, és ennek alapján születtek meg
bennem a megírt gondolatok, tanácsok. Ha jól láttam senki sem válaszolt
neki, csak én. Szeretek embereken segíteni, és hidd el húsz év alatt nagyon
sokszor, eredményesen megtettem. Négy éve "boldogítom" a Listát. Itt a
Listán is sokan fordultak hozzám, senkit sem utasítottam el, és sokaknak
tudtam itt is segíteni. Engem a Szeretet motivált.
Te:
- okosság??
Nem hiszem. Akkor valami ilyet kellett volna írnod: István, nincs igazad,
mert Zoli betegsége ezért, és ezért alakult ki, és így lehet gyógyítani.
Szerintem nem is szántál erre a kérésre idõt.
- irigység? lehet
- jópofaság? lehet
- kötözködési szándék? lehet
- fel akartad magadra hívni a figyelmet? Szerintem nem így kellett volna.
Kinek segítettél ezzel az egy sorral? Azt gondolom senkinek. Illetve nekem,
mert elgondolkodtattál. Köszönöm.
Van egy képességem, ami akkor mûködik, de csak akkor, amikor szükség van rá.
Látom az emberek múltját, jelenét, jövõjét. Látom a Lelküket, hogy milyen,
és azt, milyen lehetne. Látom az indulataikat, érzelmeiket. Látom a
problémáik okát, és ez alapján tudok segíteni, tanácsot adni nekik. Akár
hiszed, akár nem sokszor ezeket, a leveleikben is meglátom. Én ezzel tudok
segíteni.
Te mivel segítesz, segítettél rajtuk?
A továbbiakban ezt a témát leveszem a napirendemrõl, tehát nem folytatok
vitát ezzel kapcsolatban, mert az idõm véges, és inkább a számomra
kedvesebbik oldalt választom, a segítést. Bár lehet, neked is segítettem!
Nem lehet tudni.
Szeretettel István.
Kedves Lista!
Mielõtt megrohannátok a kérdésekkel, mint írtam is "rendelésre" nem "látok",
tehát ilyen jellegû kérdéseket nekem ne írjatok. Ez egészen másképp mûködik
bennem. Talán ez a jó, és szép benne.
Szeretettel István.
|
+ - | zavar (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Lista!
Zavar van a morfogenetikus mezõben. (Lásd: Gyógyíthatsz címû AK könyv)
Már írtam, hogy sok István van. Major, Kiss, Gál, és még biztos akad több
is. Tehát nézzétek meg kinek akartok írni, mert keverednek a kérések. :-)))
Ildikó írta a #2046-os levélben, hogy tedd fel a listára az érdeklõdés
nagysága miatt. Én, vagy Kiss István? Ez nem derül ki.
Egyébként arra gondoltam, hogy részenként elküldöm a Halál stb..... témát,
mert olyan sokan kerestek meg, hogy lassan "bedugul" a levelezésem.
Szeretettel István.
|
+ - | Maganeleti valsag (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves Listatagok!
Érkezett hozzám egy levél, amivel kapcsolatban néhány használható
ötlet, illetve magyarázat eszembe jutott. Itt válaszolok a levélre, hátha
ezzel másoknak is segíthetek.
>… mostanában nem találom a helyem. Hol a folytatás? Amolyan
magánéleti válságban vagyok, lassan úgy érzem egy nagy
csõdtömegen kívül semmi egyéb nem vagyok. És kezdem
megkérdõjelezni mindazt, amire valaha képes voltam az életemben és
nem tudom, jó vagyok-e még valamire, s képes lennék -e újra
mindazokra. Tudom, ez kicsit depresszíven hangzik, s ha mondjuk a
szomszéd néninek mondanám, talán a pszichológust javasolná, de én
érzem, hogy bennem van a megoldás, csak nem találom.
- Hol a folytatás? Nézzük, hogy én mit tennék hasonló helyzetben.
(Persze most könnyû okosnak lennem, hiszen a kibicnek semmi sem
drága.)
Az én felfogásom szerint azért vagyunk a Földön, hogy tanuljunk.
Tökéletesítsük a reakcióinkat, lehetõleg mindenre pozitív választ
adjunk. Azok a helyzetek, amiket élvezünk, és azok is, amiket nem,
mind azért vannak, mert a számunkra feladott leckét ott és akkor a
legkönnyebb megoldani. Ráadásul ezeket magunknak terveztük meg
még leszületésünk elõtt.
Akik nem tudják, hogy mi is a hivatásuk itt a Földön, bizony könnyen
kerülhetnek olyan reménytelennek tûnõ helyzetbe, mint amilyenben Te
is vagy. (Ha Te ismered a küldetésed, akkor csak indulj el abba az
irányba!)
Ha ismernéd a hivatásod, sokkal könnyebben megtalálnád az utat.
Hogy lehet erre rájönni?
1. Elgondolkozol azon, hogy az életedben eddig hol és milyen sikereket
értél el. Aztán megpróbálod õket egy vezérfonalra felfûzni. Ez elõre
jelezheti neked a folytatást.
2. Lemész alfába, talán nagyon sokszor is, és kéred azt, aki neked
odaát fontos, hogy segítsen megoldani a problémádat. Vagy kérheted,
hogy álmodj róla, netán az írásos programmódszerem alapján elkezded
szuggerálni magadnak, hogy: Megtalálom az utat. Megismerem a
küldetésem, vagy esetleg pohár víz technikával próbálkozhatsz, stb.
Technika tehát van rá több is az agykontrollban.
Aztán megkapod a választ. Ez a válasz tömör, de megdönthetetlen. Az
életed különbözõ eseményei villannak majd be, hogy illusztrálják
számodra a választ, és hogy kétséged sem legyen a helyességérõl.
Ekkor mindent meg fogsz érteni egy szempillantás alatt. Én már
átéltem, ezért tudom.
Amit én most látatlanban gondolok, az a következõ:
Amikor elvesztetted a számodra annyira drága munkádat, azért
történt, mert egy életciklusod lezárult. Már semmi újat nem tanulhattál
volna ebben a helyzetedben.
Milyen könnyen is hangzik ilyet mondani! Már látom, hogy a Lista egyes
olvasói a hajukat tépik ettõl a tömény maszlagtól, és tökéletesen meg
vannak gyõzõdve az ellenkezõjérõl, illetve arról, hogy ez minden, csak
nem magyarázat.
Két dologgal szeretném a kedélyeket csillapítani. Az elsõ az, hogy
ebben nem szükséges hinni, ez akkor is mûködik. Talán nem pont úgy,
ahogy én írom, de meggyõzõdésem, hogy hasonlóan. (Pl. ha hiszel a
gravitációban, ha nem, akkor is magához vonz a Föld.)
A második pedig megint a saját példám. Úgy gondolom, hogy a saját
tapasztalatok tudnak egyes dolgokat hitelessé tenni. Lássuk:
Hét évig dolgoztam az elõzõ munkahelyemen, fegyveres testületnél,
mint közalkalmazott. Nagyon sok szép, és ronda, felejteni való
emlékem van ebbõl a korszakból.
A vége felé már túl sokat láttam a szervezet helyi mûködési
mechanizmusaiból. Sok megaláztatásban is részem volt, hiszen ott a
közalkalmazott és a kutya közel azonos elbírálás alá esett.
(Nem csak számomra volt elviselhetetlen a légkör, hanem más tisztek
és közalkalmazottak számára is. Amikor beadtam a felmondásomat, a
kollégák azért irigyeltek, hogy én elmehetek onnan. Késõbb, amikor
találkoztam egyik-másikukkal, szó szerint ezt mondták: Én
legszívesebben azt is letagadnám, hogy ott dolgozom!)
Próbáltam munkahelyet váltani, külföldre, idehaza, közel és távol
Miskolctól, de sikertelenül.
Nem értettem, hogy miért kell nekem ezt elviselni. Aztán akkoriban
egyik alkalommal megismerkedtem az egyik elõzõ életemmel.
Az ókori Egyiptomban fõpap voltam. Egyetlen szavamra akár ki is
végeztek bárkit.
És ekkor megértettem. Én ugyanezt tettem másokkal, mint amit most
velem tesznek, sõt! Még humánusabban bántak velem itt.
Nem mondhatnám, hogy túlságosan vigasztaló volt ez a felismerés, de
nagyon gyümölcsözõ volt. Kb. egy hónapon belül máshová hívtak
dolgozni. (Ölembe pottyant! A sült galamb a számba repült!)
Addig meg sem fordult a fejemben, hogy én ott dolgozzam, még amikor
hívtak, se voltam túl lelkes. De ma már örülök neki, hogy így döntöttem.
A másik hozzáfûznivalóm viszont az, hogy az élet mindenkit igyekszik
abba az irányba taszigálni, ahol a helyét meg kellene találnia. Van, aki
ezt észreveszi, ezért együtt úszik az árral, és van, aki nem hajlandó
erre. Makacsul ragaszkodik egy helyzethez, bebetonozza magát oda,
pedig már tovább léphetne. Ekkor aztán olyan szép betegség-
gyüjtemény is összejöhet, amin még az orvosok is csak a fejüket
csóválják majd.
Amikor krízis helyzetben vagyok, akkor azt próbálom meg kitalálni, hogy
miért vagyok benne. Milyen mélyebb, esetleg spirituális oka van. Aztán
amikor rájövök, akkor azon töröm a fejem, hogy merre másszak ki
belõle.
Azt viszont nagyon komolyan hidd el nekem, hogy az ok sohasem a Te
képességeidben van, hanem pusztán a viselkedésedben! Nem azokat
a válaszokat adod a téged érõ eseményekre, mint kellene.
> Lassan 2 hónapja, hogy saját hibámból elveszítettem a munkámat,
ami szinte olyan volt, mint egy ajándék. Nehezen, és hosszú idõ után
talált hely volt ez, szerettem csinálni, és nagyon jó feltételekkel
dolgozhattam, amelyek "szárnyakat adtak vágyaimnak" és ezekkel a
szárnyakkal sok segítséget tudtam adni a körülöttem lévõknek is.
Aztán elvesztettem és hiába keresek újat, nem találok. Nyilván köt az,
hogy hasonlóan jót szeretnék, és egyik pillanatban úgy érzem, hogy
bármi sikerülhet és én vagyok a legjobb, máskor pedig úgy eluralkodik
rajtam az önsajnálat, hogy pillanatok alatt lerombolom azt az energiát
ami kialakult bennem. (úgyse lesz soha autóm, lakásom, bezzeg
másnak minden sikerül stb) Lassan mindenkit utálok, aki jobban és
könnyebben él nálam, akinek nem kell újraépítenie az életét. Pedig
tudom, hogy "mit akar ma a karma" és tudom, hogy nem ezt, mégsem
tudom átugrani az árnyékomat. Erre lassan a párkapcsolatom is
rámegy, pedig szintén nehezen megtalált boldogság a miénk, még ha
nem is mindig könnyû. A párom türelmes és segít, néha még a napi
dolgokban is, de lassan õt is felõrlöm.
- Az elõzõ válaszommal már kicsit elõre is szaladtam.
Ide talán még annyi kívánkozik, hogy sürgõsen szabadulj meg a
negatív érzelmeidtõl! Ez sem egyszerû, errõl külön levele(ke)t lehetne
még írni.
Amikor pozitív vagy, akkor elõre haladsz, amikor negatív (az írígység és
utálat hatására), akkor vissza jutsz a kiinduló helyzetedbe, de még jó,
ha nem visszább léptél, mint ahol eredetileg voltál!
> Most aztán megint letörtem, tegnap Pestrõl hazafelé jövet még a
párommal is összevesztem, aztán annyira kiborultam, hogy csak bõgni
tudtam.
Tudom, hogy nem vagyok szent, azt is, hogy jópár helyretenni való
dolog van az életemben. Azt is tudom, hogy mindennek oka és értelme
is van. De azt is érzem, hogy a szunnyadó energiáimat tartósan fel
kellene élesztenem a terveim megvalósításához, s ha sikerülne
elérnem vagy inkább újra elérnem az "ide nekem az oroszlánt is"
mentalitásomat, helyrebillennének a dolgok. De ez meg nem megy
anélkül, hogy újra hasznosnak érezném magam s meg tudjak rendesen
élni. A munkahely megtalálása pedig úgy érzem ezen energia és a
programozás nélkül nem megy.....
- Nem hozol könnyû helyzetbe a leveleddel! Megint csak leveleket
lehetne írni róla, miként tedd rendbe magad, és még akkor sem biztos,
hogy meg is tudod fogadni a tanácsokat.
Én azt kérem, hogy küldj egy fotót magadról. Én nem pusztán
agykontrollos vagyok, hanem nadis is. A mi módszereink különböznek
az agykontrollétól. A mi szabályaink szerint látnom kell azt, akit
gyógyítok.
Mire jó egy fotó tehát?
Remek kezeléseket tudnék rád rakni, ami csökkentené a depressziót,
és még az életerõdet is visszaadhatná. Az is megoldható, hogy fontos
döntések elõtt szintén égi megerõsítést kérj, mint ahogy az is járható
út, hogy a fontos megbeszéléseiden is segítsenek!
Ezen felül meg tudom nézni belõle az elõzõ életeidet, ha érdekel. Az is
lehet, hogy megtalálom azt, ami a bajt okozza.
Persze írtad, hogy reikivel is foglalkoztál. Ha ott van erre módszer,
szerintem használd ki.
> Szégyellem, hogy ilyen hosszan zaklatlak, de kb. így foglalható össze
a helyzetem. Nem akarlak terhelni magammal, de nagyon örülnék, ha
válaszolnál soraimra, hátha tanulok belõle:))
Ha nem áll módodban írni, akkor is jólesett, hogy kiírhattam magamból
a dolgot.
- Ne szégyelld! Neked most minden segítség elkelne!
Remélem, hogy sikerült néhány kipróbálható ötletet adnom.
Erõt, egészséget, és sok sikert kívánok!
Baráti üdvözlettel:
István
|
+ - | Re: Irasos programmodszer (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Szervusztok!
Nagyon tetszik ez a grafo-terápiát is részben magában foglaló módszer.
Néhány kiegészítést, megjegyzést szeretnék hozzáfûzni az elméleti háttérhez.
> A képességeket kifejlesztjük, hogy örömet okozzon a cselekvés.
Nagyon hiteles, hogy nem vágyakra vagy más emberekre irányul ez a
programozás.
> Az agyat úgy is fel szokták azonban osztani, hogy tudatos és
tudatalatti agymuködést végzo részek.
Nem feltétlenül a fizikai agyhoz, inkább a "tudat-komplexum"-hoz (ami nem
feltétlenül fed le az agy mûködése) tartoznak e részek.
(ha az angol eredetit megnézzük, az inkább "mind control"-ról
(tudat-kontroll) ír, nem pedig "brain control"-t (agy-kontroll) említ)
> 1. 30000 (harmincezer)-szer gyorsabb a muködése, mint a
tudatos részé.
Nagyon érdekes! Honnan jött ez az arányszám?
Történtek-e ezzel a megállapítással kapcsolatban konkrét vizsgálatok?
Van-e errõl valami irodalom, vagy "átjött odaátról"?
Azért is érdekes lenne, mert egyrészt a szubliminális tanulás (pl.
villámolvasás) lehetõségeivel kapcsolatban fontos lenne ez az információ.
Másrészt pedig - amennyiben mégis tartjuk magunkat a konvervatív tudományos
állásponthoz, hogy a tudat folyamataiért kizárólag az agy anyagi jellegû
mûködései a felelõsek - megcáfolhatná a jelenlegi agymûködési modelleket!
> 4. (...)
> Tulajdonképpen életünk programja minden életben ugyanaz, csakhogy mivel a
körülmények
megváltoztak, ezért a program is mindég más ágon fut le.
> Tulajdonképpen ezt a programot tesztelgetjük életeink során, és
amikor minden hibáját kijavítottuk, akkor már nem biztos, hogy
leszületünk többé. És itt el is érkeztünk a programozási ismeretekhez.
Ez így egy kicsit elnagyolt és leegyszerûsítõ.
Elõször is, külön kellene választani azokat a programokat, amelyekkel a
születéskor indulunk (mondjuk, ez a "valódi személyiség", az "operációs
rendszer"). Ezek életrõl-életre különbözhetnek, hiszen az aktuális
megoldandó élet-feladatok is változhatnak (új "operációs rendszer
változat" - hasonló feladatokkal, de általában kisebb-nagyobb
változtatásokkal, komplexebb "hozzáférési felületekkel" és javított
"biztonsági rendszabályokkal", stb. Ehhez jönnek még a megszületõ
személyiségbe integrálódott alap-késztetések).
Mindez hasonlítható ahhoz is, ahogy az ékköveket is több fázisban, egymás
után, többféle irányból, fokozatosan, egyre finomabb lépésekben csiszolják.
Erre jönnek rá a "letöltött alkalmazói programok" vagyis az adott élet alatt
összeszedett benyomások, tapasztalatok, elõítéletek, stresszek hatásai,
reakciói: a (részben) tudattalanba süllyedt bensõ késztetések programjai (a
világi-társadalmi hatások hordaléka).
Ezeket lehet és célszerû a leginkább megváltoztatni, karbantartani
(különösen, ha az "operációs rendszer" mûködését veszélyeztetik).
Ez valami olyasmi, mint amikor a madárürülék elborítja a sziklákat. A
mindent beborító guano alatt még
nagyjából ki lehet venni a sziklák formáját, de igazából nem a madárürülék
határozza meg a sziklát.
A lerakódást sokszor elõbb söpri le egy hatalmas vihar, mint a gránitbõl
akár egy kevés is elkopna.
Viszont aki e kemény szikla helyett a laza guano felsõ rétegeire
"építkezik", az az "esõ és szélvihar eljövetelekor" egyben elveszítheti az
építményt is! (így érthetõ, hogy miért nevezte Jézus Pétert "kõsziklának"!)
A "valódi egó" kemény szikláját már jóval nehezebb alakítani, átprogramozni,
de általában a "lerakódások" is éppen elég munkát adnak.
Ezekhez képest a Magasabb Én (a tudatfeletti) az, amelyik legkevésbé függ a
világi tapasztalatoktól, ezt lehetne akár - a hétköznapi, "világi"
szemszögünkbõl nézve - állandónak is nevezni.
Fontos szempont, hogy a tudattalan programjainak jórésze rendelkezik
"önvédelmi és hozzáférés elleni algoritmussal" is.
Vagyis a hiedelem-rendszerek, tudattalan programok - tudatos vagy tudattalan
eszközökkel - védekeznek saját megváltoztatásaik ellen (pl. az elkerülés, a
bûntudat, betegség, védekezõ magyarázatok, ideológia-rendszerek, belsõ
szabotálás, önpusztítás, stb. eszközeivel).
(ugye, ismerõs: az egyszeri ember a törött karral felkeresi az ovost:
"Doktor úr, gyógyítson meg! Csak a törött karomhoz ne nyúljon, mert ordítani
fogok a fájdalomtól!")
Ezért sokszor (makacs problémák esetén) indokolt lehet pl. kineziológus,
pszichoanalítikus, NLP-s, stb. terapeuta segítségének igénybe vétele is.
(akit esetleg mélyebben érdekel e téma, keressen rá a neten a "memetika"
(memetics), "mémek" kulcsszavakra)
> A mi általunk összeállított program két csatornán juthat el életünk
programjához.
(...)
Nagyon tetszik, érthetõ és következetes!
> A pozitív állításokban használható, ill. nem használható szavak:
> 1. Tilos a nem, sem, ne, se szavak használata, mert a tagadás
figyelmen kívül marad, a többit pedig végrehajtja. pl. nem vagyok buta
helyett okos vagyok. A tagadást sem ismeri a tudatalatti.
Errõl folyt szûkebb körben némi vita, mert bizonyos hipnoterápiás anyagok
(részben) használnak negatív kijelentéseket is.
Agykontroll tanfolyamon is elhangzott ilyesmi: "ne tagadjuk le a valós
helyzetet (mert "Vilmos" könnyen berzenkedni fog), hanem azt elfogadva
fokozatosan fordítsuk a helyzetet a pozitív szándék irányába. Pl.: Álmos
vagyok. Nem akarok álmos lenni. Éber akarok lenni."
Már csak az egyszerûség szempontjából is egyetértek azzal az állásponttal,
hogy - minden lehetõség szerint - pozitív, állító és ne negatív, tagadó
módben legyenek ezek az állítások megfogalmazva.
> 3. A probléma szó negatív töltésu, bajjal párosul. Ezért a
helyzet szót kell használni helyette.
Vagy talán még jobb a (megoldandó) "feladat" szó.
> A pozitív állításokat le kell írni. Lehetoleg nagyon sokszor, de napi 10-
szer mindegyiket le kell. Amikor már fejbol tudjuk, akkor a könnyebbség
kedvéért érdemes áttérni a relaxáció közbeni ismételgetésre.
> Az írás egyébként azért olyan nagyon hatékony, mert részt vesz benne
a szem, a mozgató izmok, a belso hallásunk, agyunknak figyelnie kell a
helyesírásra, valamint arra, hogy a sor egyenesen menjen, hogyan
kapcsolja a betuket, stb.
(...)
> Az a diákom, aki nyáron még a pótvizsgára készült, most pedig a
ugyanabból a tárgyból foiskolai felvételire, csak ezt a módszert
alkalmazta, mégpedig relaxálás nélkül. Egyébként ez az egyetlen olyan
módszer, ami ellenorizheto, és akár szüloi ráhatás eredményeképpen is
végig csináltathatjuk azzal, akinek jót akarunk.
> Az ellenorzés alatt azt értem, hogy egy papírlapra felírom a dátumokat.
> Amikor jön a diák, bemutatja, hogy mindegyik alatt megvan-e az eloírt
darabszám. Az agykontrollozást viszont hazudhatja, mert nincs nyoma.
> Aztán majd csak a végén csodálkozok, hogy miért nem használt neki,
miért nem ért el jobb eredményt?
Zseniálisan egyszerû, egyszerûen zseniális!
;-))
Annyi hozzáfûzni valóm maradt még, hogy mindig érdemes figyelembe venni az
érzelmi tényezõket, mert az új programok bevésõdését jócskán megkönnyíti az
erõs pozitív lelki beállítódás (motiváció kialakítása).
A legerõsebb emlékek (negatív esetben elfojtások) szinte mindig érzelmi
asszociációkon keresztül mûködnek.
Szeretettel egyre jobban:
Lovass László
|
+ - | Re: keres (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Kedves István!
Engem is erdekelne az osszegyujtott es az osszefoglalo. Kerlek kuldd el nekem
is a cimre! Elore is koszonom.
Vuk
(webes bekuldes, a bekuldo gepe: 73.96-182-adsl-pool.axelero.hu)
|
+ - | allaskeresoknek (mind) |
VÁLASZ |
Feladó: (cikkei)
|
Sziasztok!
Olvastam tobbektol, hogy allast keresnek. Talan en tudok segiteni.
Olyan helyen dolgozom, ahol azt fizetik meg, hogy masoknak segitek,
ill. hogy masokat teszek sikeresse. Ha erdekel egy ilyen munka, irj a
cimre, mert nem vagyok fenn a listan. Az
erdeklodoknek bovebbet is irok. Ha surgos, irj telefonszamot is.
Egyre jobbakat mindenkinek!
Vuk
|
|