Egy nõ panaszkodik a pszichológusnak:
- Tudja doktor úr, van egy dolog, amitõl nagyon rettegek.
- Igen és mi lenne az?
- Az, hogy fiatalon fogok meghalni!
- Na de asszonyom, magának ettõl már nem kell félnie.

Ádám régen a paradicsomban, naphosszat csak heverészett, focimeccset nézett,
chipszet ropogtatott, hideg sört ivott, egyszóval unatkozott. Látta ezt
Isten, és így szólt Ádámhoz:
- Te, Ádám! Mit szólnál, ha valaki fõzne, mosna rád, takarítana, figyelmes
lenne, szép lenne, okos lenne és egyéb örömöket is tudna nyújtani neked? 
De
ezért egy szemedet, egy füledet, egy kezedet, egy lábadat és egy
oldalbordádat kellene adnod.
Ádám megfontolja az ajánlatot és így szól:
- Na és mit adnál egy oldalbordáért?

Panaszkodik az ismert író az alkotóházi társaknak, hogy képtelen kialudni
magát.
- Sajnos az az életritmusom - magyarázza -, hogy éjjel sokáig dolgozom, 
mert
izgatnak a szituációk, a figurák... És aztán, ha késõn fekszem le, nem 
jön
álom a szememre. Forgolódom, hánykolódom, újra, meg újra átélem, amit
leírtam...
- És mi lenne, ha olvasni próbálnád?

Szél úrtól kérdezi a barátja, Takaró úr:
- Mondd, miért tetted a kutyádat kalitkába?
- Holnap hozzák az új kanárit, és azt akarom, hogy a macska féljen a
kalitkától.

- Már tudom, hogy mi volt a nagypapa a háborúban. Villanyszerelõ.
- És mibõl gondolod?
- Megtaláltam a sisakját, két villám van rajta.

Vizsgázik a rendõr. Kihúzza az elsõ tételt, nem tudja. A másikat sem tudja.
Erre azt mondja a vizsgáztató:
- Elmondom a mentõ kérdést. Ha tudja a választ átengedem, ha nem, akkor
jövõre vizsgázhat újból. Tehát: hány villanykörte van a helyiségben?
A rendõr elkezdi számolni, majd mondja a végeredményt:
- Tizenkettõ.
- Tévedett, mert tizenhárom, ugyanis a zsebemben van egy pótégõ.
Egy év múlva ugyanott, ugyanannál vizsgázik a rendõr. Az elsõ kérdéshez
tök hülye, a másodikhoz szintén. Így jön a mentõ kérdés:
- Hány villanyégõ van a helyiségben?
- Tizenhárom - vágja rá a rendõr.
- Nem, nem! Most nincs nálam pótégõ - mondja a vizsgáztató.
- Az lehet, de nálam van!...