Kedves Éva!

Köszönöm a tippet a kristály programozással kapcsolatban, logikus és jó
ötlet.

> De leginkább mindig az okoz problémát, hogy nem tudom, mi az,
amit megtehetek, mi minősül manipulálásnak - feltéve,
hogy ez a szó csak rossz értelemben használatos. Ha munkahelyet
kerestem és mennem kellett személyes találkozóra, akkor nyugalmat,
barátságos, megnyerő viselkedést  sugárzó kristály nélkül el se indultam:)
Mármint ami rám van ilyen hatással, ilyenkor csak erre szoktam koncentrálni.
Szeretettel Éva, Szolnok

>

A manipulálás az, amikor MINDENÁRON a te akaratodat próbálod átvinni a
másik emberre! Amennyiben meghagyod a szabad akaratát, a döntési
lehetőségét, akkor nem manipulálod őt. Akkor a Szeretet vezet téged.
Szeretettel, István (Bp.)

Kedves Heni! Ak #4013

> Mindössze azért írtam meg a sztorimat, mert ezek szerint
meg voltak írva azok a rossz dolgok, amelyek velem történtek, és ezért
nem "kényszerített" a sors arra, hogy neki álljak a szakdogának télen.
Családi gondok most is vannak, de eszembe sem jutott, hogy ezekre
hivatkozzam.
Heni
>
Én hiszek abban, hogy a Párkák, a Moirák, a Nornák, A Sors Angyalai
valamilyen szinten megtervezik az életünket és ez megjelenik a sorsunkban
is. Viszont abban is hiszek, hogy adnak helyet a szabad akaratnak. Ezért 
nem
szeretek arra hivatkozni, hogy a "sors akarta, vagy nem akarta így".
Ugyanis ezt nem tudhatod.
Nagyon kevés ember ismeri, tudja a sorsát, az elrendeltetését.
Olyan ez, mint a mondás szerint a "felszarvazott férj". Mindig ő tudja 
meg
utoljára, vagy meg sem tudja.

Ez a "sors kényszerít arra" kijelentés bennem olyan érzést kelt, mintha 
át
akarnád hárítani a felelősséget a Sors-ra. Aztán lehet, hogy nincs igazam.
:-(
Szeretettel, István (Bp.)

Ui.: Drukkolok neked 18.-án. :-)

Kedves Judit!

> Ha azonban hőkezelt olajokat, zsírokat fogyasztasz, pl. zsírban, olajban
> sült ételeket eszel rendszeresen, akkor baj van. Ilyenkor a májad
> tökéletlen végterméket állít elő, ez az LDL a rossz koleszterin.
> Ne gondolj semmi misztikumra, salátádra bőven locsolj olíva-, napraforgó-,
> mák-, szőlőmag olajokat!
>
Nem tudom, kinek van igaza. Itt a Listát biztos sok táplálkozási szakember
olvassa. Én szeretem a húst, a körömpörköltet és ha tehetem kacsazsírban
sütöm a húsomat. Ha a feleségem főz, ő olajban.
Az is igaz, hogy minden reggel egy evőkanál szőlőmag olajat nyelek le.

Többek közt ezt írják róla:
"Megvédi az érrendszert a meszesedéstől, erősíti a vérereket és a
hajszálerek falait, ezáltal is csökkentve a trombózisveszélyt. Hatékonyan
befolyásolja a vér koleszterin tartalmát, növeli a "jó" HDL és csökkenti
a "rossz" LDL szintet, megelőzve a szívbetegségek kialakulását és a
szívinfarktus előfordulási esélyét."
Megveszek egy litert. 2300Ft-t a gyógynövényboltban és ez nagyon sokáig
elég. Vigyázzatok, mert igen nagy eltérések lehetnek az árban!

A legutóbbi vérvizsgálat szerint az ereim állapota tökéletes, stb. stb.
Azt nem tudom, hogy a szőlőmag olajnak köszönhető -e, vagy egyébként is
ilyen lenne. :-)
Mindenesetre továbbra is iszom, mert egyéb jótékony hatásai is vannak.
Szeretettel, István (Bp.)

No...azt is jó tudni a vöröshagymáról, hogy amennyiben
marad mondjuk egy fél vagy negyed db, mert mostanság
akkorák hogy őrület, azt kend be zsirral...s úgy
beteheted a hütőbe, szagot sem ad, és nem romlik az
állaga napokig, s azt is jó tudni hogy ez azért is jó,
mert a fel nem használt később már mérgező anyagot
termel, s ezt megelőzendő a zsírral való kenés,
pár hete hogy bukkantam erre s azóta így tevék...Laci

Heninek : nem is hivatkozásra gondoltam, hogy fogsz,
a családi gondok miatt, hanem hogy a buksidból töröld
ki legalábbis ha csak addig sikerül, míg vizsgázol:)

Kedves Listatársaim!

Nagy öröm számomra, hogy ilyen sokan azonnal billentyűzetet ragadtatok 
és 
a
segítségemre siettetek. Hálásan köszönöm a figyelmeteket, segítségeteket!

Kérdés volt, hogy mit érzek most, miből érzem, hogy nem sikerült
feldolgoznom Gábor halálát, illetve hogyan gyászoltam Őt?

Gábor a betegségéből adódóan készült a halálra és bennünket is készített
erre (engem és a két fiunkat). Tudtuk, hogy nagyon nagy gondnak kell lenni,
ha én megyek el előbb. Én azt gondoltam tudom mit vállaltam és fel vagyok
készülve a halálára. Naponta úgy búcsúztunk el egymástól este, hogy tudtuk
nem biztos, hogy együtt ébredünk. Gábor kb 1,5 hónapig volt kómában mielőtt
meghalt. Mielőtt kómába esett teljesen tiszta volt és a szokásos humorral
kezelte a kórházi létét, bár tudtam, hogy nagyon nagy baj lehet, mert csak
a legeslegvégső esetben ment kórházba. A kórházba kerülésének első
éjszakáján kómába esett és nem ébredt fel többet. Másnap hajnalban, amikor
mentem hozzá már az intenzív osztályon volt, lélegeztető gép, stb ..... 
Innen
egy nagyon izgalmas és érdekes időszak következett. Első nap délutánjára
sikeredett felfognom, hogy bár nem beszél velem, nincs ébren, de mégis
kommunikálunk. Ez a kommunikáció az utolsó napig megmaradt. Első nap
elmondta, hogy ennyi volt, nem fog visszajönni és akkor fog elmenni, ha 
én
elfogadom ezt a döntését. Nem akartam megérteni ezt. Földi halandóként
mindent igyekeztem megtenni, hogy kijöjjön a kómából, nagyon szerettem
volna, ha marad még velünk. Naponta beszéltünk erről, minden alkalommal
biztosított arról, hogy ennyi volt, nem akar tovább élni. És az indokait
értettem is. Önzően azonban nehezen tudtam meggyőzni magamat, hogy
elfogadjam a döntését. kb 1,5 hónap kellett míg elfogadtam ezt és amikor
reggel bementem hozzá és elmondtam neki: ok, értelek, elfogadom a
döntésedet, mindketten megnyugodtunk és délután meghalt. Nem volt egyszerű
... azt gondolom gyászoltam őt, nagyon hiányzott , sokat sírtam, sok-sok
alkalommal elmondtam mi történt , szembesültem és újra átéltem azt az
időszakot, míg a kórházban volt. kb egy évre rá teljesen átalakítottam 
az
életünket: elköltöztünk Szegedről,  nekem új munkahelyem , fiúknak új
iskolája lett.... és a gyászban megélt zárkózottságomból kezdtem kinyílni.
Két év után nyitottnak éreztem magam új kapcsolat irányába is. Nagyon
figyeltem az egészségemre is. És azt gondoltam: igen ez volt megírva nekünk
, nem volt könnyű, de túl vagyunk rajta, nagyon sok örömet és boldogságot
adott, ennyi volt, vége. Minden évben a nyarat nagyon utáltam (augusztusban
halt meg). Gondoltam, ha múlnak az évek ez is elmúlik, csendesedett ez 
az
érzés, de még nem múlt el teljesen. Öt év után, amikor új lakásba
költöztünk újra szembesültem azzal, hogy a hálószobámat még mindig úgy
rendezném be, mintha neki is rendezném. Ekkor újra figyeltem arra, hogy
ennek véget vessek és végülis úgy érzem sikerült  ezen is túllépni.  Ami
zavar és a napjaimban még mindig jelen van az egy mérce. Mindenkit ahhoz
mérek, hogy hozzá képest milyen. Nagyon zavaró, de nem tudok tőle
megszabadulni. Ha bárkivel megismerkedek, biztos , hogy hasonlítani kezdem
hozzá. Nagyon nem jó ez így! Ez megbélyegez mindenfajta kapcsolatomat. 
Mind
a baráti kapcsolatokat, mind a párkapcsolatot.

Sophie írta: ,,Egész biztos, hogy nagyon magas szinten álló, nagyon érett
lélek, mert

az ilyen nehéz inkarnációt csak ök tudják vállalni." Én is így gondolom.
Ezzel próbálom magyarázni a mércémet. Nagyon magasra állítom és nagyon
kevés ember tud ennek megfelelni.

Nagy dilemma ez számomra: küzdjek ez  ellen? Ne legyen mércém? Vagy
fogadjam el? Igen, ilyen magas a mérce és igen, kevés ember tud ennek
megfelelni? Szóval így van még mindig a mindennapjaimban benne Gábor.
 Lehet, hogy ez nem is a halálának a feldolgozásával függ össze, hanem
valami más?



Nagyon köszönöm mindenkinek a segítségét, az ajánlott könyveket,  a filmet,
a módszereket stb .

Igyekszem nektek minden ehhez kapcsolódó dolgomról, sikeremről  beszámolni.

Nagyon hálás vagyok nektek a figyelmetekért!

Szeretettel Éva