Kedves Lista!
Köztudott tény, hogy a mai 35 fölötti férfi-korosztályt NEM
szívesen alkalmazzák a munkahelyeken, legalábbis
Magyarországon. Ugyanis tudván tudják, hogy az elmúlt évek
idõág-viharai annyira lepusztították õket,
- hogy egyrészt eleve is alacsony a szellemi és
fizikai terhelhetõségi szintjük;
- másrészt meg a munkahelyen kapnak infarktust,
aminek a statisztikája és morális vonzata nem kell a
munkaadónak;
- harmadrészt a beteg-szabadság statisztikájuk
tényleg botrányos,
- negyedrészt egy fiatal ellakik a szüleinél, és
rákényszeríthetõ a társadalom fiataljai többségére, hogy
csak a zsebpénz tekintetében tehermentesítse õket. De
ugyanez egy igazi felnõttnek úgysem elég....., hát akkor
mint KATEGÓRIÁT kezeli "persona non grata"-ként a
munkaerõpiac.
- És akkor még nem tárgyaltuk azt, hogy ezen férfi-
korosztálynak akár elváltként, akár még a házasságának
romjain látszólag "belül", DE GYEREKEI
VANNAK...........!!!!!!!!!! Gazdaságilag ez a Kulcs-
Generáció a nemzeten belül: ugyanis a keresete a gyerek-
sereg számára is fontos volna. Talán több kávét kellett
volna inniuk az elmúlt évtizedek gazdaság-kutatóinak és a
döntés-hozóinak, hogy még jobban "ébren" legyenek a fontos
döntések körül, hogy ne égjen a körmünkre ez a
szuperszónikus gyalázat, ahogy aztán végülis oda égett,
bizony rendesen odakozmált.........
Ezen problémák által provokált tömeges romlás folyamata,
annak morális, emocionális és egészségi vonzatai általi
komplex lerongyolódás elérkezett egy EXPONENCIÁLIS
HOLTPONTHOZ, amely megoldása elõl mindenki rendre
félreáll. Nincs bennük valódi illetékes Istenen kívül.
Háborút nem indíthatunk, azt már elvesztettük....... Nem
marad más hátra, mint annak a jóhiszemû provokálása, hogy
no akkor kérem szépen van-e hát Isten, létezik-e, mûködik-e
az a fránya teleportáció; - amely az ilyen szintû probléma-
megoldás nyilvánvalóan EGYETLEN békés módja. Ezért ne
nagyon röhögjön és gúnyolódjon bárki is, amikor "az
egymásért való kör-fohász" intézményrendszerét akarom
exhumálni!!!
Mielõtt belekezdenék a múltbeli személyes idõágaim példa
értékû leltározásába, tennem kell néhány nyilatkozatot:
- A saját személyes idõágaim nyílt bevetését képtelen
volnék megkerülni. Egyrészt ezen kell demonstrálnom az 1-es
H-Kulcs iránti felelõsség magas szintû követelményét a
leltár közben, másrészt az ide vonatkozó hibalehetõségekre
is fel kell hívnom a figyelmet.
- Bátorítanom kell a teleportációs
szabadegyetem "levelezõ hallgatóit", hogy ha ez a részletes
leltár nekem sikerült, akkor bárkinek sikerülnie kell.
Bátorítanom kell, hogy az elsõ érdemi teleportációig bírja
ki a delikvens, ugyanis a stressz-szintje addig is
csökkenni fog a leltár alatt.
- Miközben a saját idõágaimat, és azok sérüléseit
írom, közben egyrészt kiválóan tudom, hogy mások is tele
vannak hasonlóan sérült idõágakkal, másrészt azon nyomban
fohászkodom is azok teleportációs kompenzációjáért. Tehát
én nem exhibicionizmusként, hanem a mások hasonló
sérüléseinek a begyógyulásáért lefolytatott fohászként élem
meg a saját idõágaim nyilvános leltárát.
- Kijelentem, hogy én már kaptam teleportációban
kompenzációs elõlegeket a rövidesen kidomborításra kerülõ
idõágamról. De mivel a kutya nem fohászkodott értem, és az
önmagamért folytatott fohászokat pedig még nem sikerült
átminõsíttetnem az értem MÁSOK ÁLTAL folytatott
fohászokká, így csak olyan helyzetekben kaptam elõleget
a "saját pénzembõl", amikor az, hogy nálam pénz legyen,
másoknak volt fontosabb és nem nekem. Mivel látom, hogy a
dolog mûködik, így hát nyilván mindent elkövetek, hogy a
módszer hatékonyságából kihozzam a maximumot. Igen: Kihozom
a maximumot elõbb mások számára, hogy ezáltal mihamarabb
önmagam számára is kihozhassam. Ezért nem egy pénzért
árusítandó könyv formájában törekedtem a Tudást
tulajdonképpen elrekeszteni, hanem inkább átengedem az
Internet szabad szárnyalásának; - és közben nem érdekel,
hogy akire nem tartozik, az megbotránkozik, és csak így,
csak ezen az áron tud elszivárogni azokhoz, akikre viszont
nagyonis tartozik.
- Valóban vannak olyan sanda gondolataim, hogy ha
valakinek az én "aratásom" felgyorsításáért is kedve
szottyan fohászkodni, az ne fogja magát vissza. Ugyanis ha
én a saját "csomagom" befutását a másokért való fohásszal
gyorsítom, akkor mások, ha ugyanígy akarják gyorsítani, hát
felkínálom nekik az én konkrét helyzetemet: hogy
fohászkodjanak azért. De a hangsúly természetesen az 1-es
Kulcs szemléletességén és a hibalehetõségek kiküszöbölésén
legyen, mindjárt megtörtént példák valódi összefüggésein
szemléltetve.
Lássuk a személyes idõágaimat élõ példaként: Ugyebár anno
katonai pilóta voltam. Azzal a határozott szándékkal
hagytam faképnél a Varsói Szerzõdést, hogy egy mentõ-
pilóta, vagy Malévos pilóta-karrierrel, mint elméleti
eshetõséggel ajándékozzam meg a polgári repülés értékekre
kiéhezett világát, és betöltsem azzal a repülés iránti
rajongással az ottani ûr tátongásait, amely rajongásra csak
én voltam képes. Elvittem hát a hamuban sült pogácsámat a
Malév Repülõklubba, a vitorlázórepülõ sport-szakosztályba,
hogy "véletlenül" éppen ott fogyasszam el, hátha tán
történik valami érdemleges........
Közben akkor még házas emberként a gyermekünk idõzítését
úgy igyekeztem tervezni, hogy annak érkezése semmiképpen ne
hátráltasson a terveimben. Ugyanis az én szüleim Pápán
éltek, a kirgiz feleségem anyja pedig Kirgizisztán
fõvárosában. Igenám, de slendriánul védekeztünk, és egyszer
csak oka-fogyottá váltak a szárnyas betétek, hogy aviatikus
eufémiával juttassam kifejezésre az ok-okozati viszonyokat.
Azt akartam mondani az akkori fejlõdési szintemen,
hogy 'recipe ferrum', azaz abortusz....... Mire kimondtam
volna, addigra csak annyi fért ki a számon, hogy "én a
magam részérõl várom a kisbabát...." Mivel a szüleink távol
éltek, így soha többé nem mentem ki hamuba sült pogácsát
majszolni a dunakeszi sportrepülõtérre, és lemondtam a
repülésrõl a kisbabánkért. Itt a múltban ugyebár
elméletileg három felé ágaznának az idõágak:
- ha nem esett volna teherbe a feleségem,
- ha 'recipe ferrum' abortusz lett volna a közös
döntésünk az elsõ terhességrõl,
- ha befejeztem volna a sportrepülést a baba jövetele
miatt....
Én a legutóbbit választottam, tehát az elsõ kettõt
leselejteztem. A Kozmosz beleszólt az életembe. Én azonban
nem a másik kettõ idõág vagyoni helyzetét kérem át a
jelenlegi idõágamba teleportációval, hanem egy késõbb
elágazó selejt ágak egyikének vagyoni helyzetét.
A sportrepülõs múltacskámnak késõbb egy légiutaskísérõi
állás lett a jutalma. Akkoriban éppen Németországba akartam
disszidálni. Cefetül készülõdtem, mert forrt a pilóta
vérem. Ugyebár megint minimum kettõ idõág, de inkább három:
- Ha még idõben disszidáltam volna.
- Ha pl. egy két éves elbíráló procedúra és egy
harmadszori sikertelen fellebbezés után hazatoloncoltak
volna.
- Ha eleve nem is disszidáltam volna, mert váratlanul
felvettek "volna" légiutaskísérõnek.
A sorsommal együtt a legutóbbi verziót választottuk, tehát
az elsõ kettõt megint leselejteztem.
Mellesleg a feleségem egy kurrens szakképesítést szerzett,
és elkezdett vele baromira jól keresni. Egy heti átlag-
keresetét alapul véve az akkori árakon elõre évekre
kiszámoltam, hogy 40 éves koromban budai villánk lesz,
balatoni nyaralónk, és motoros jachtunk. Ez egy elméleti
idõág volt, amelyet a baba okán szintén leselejteztünk,
legalábbis alaposan elhalasztottunk.
Teltek múltak az évek, az én "tálca-kapitányi" repülõs
állásom jó aranyhalnak bizonyult, egyre jobb körülményeket
teremtve az asszonykámnak. Nem véletlenül célzok a
népmesére, ahol az asszony mindig visszazavarta a férjét,
és egyre újabb, egyre nagyobb ingatlanokat követelt, végül
ismét csak a paraszt-kunyhót kapta, mert az igazságos
aranyhal elunta az asszonyság követelõzéseit és
baromságait.
Nos, 1993-ban lelécelt a feleségem egy pasassal. Itt már
négy idõágat hozok fel példának:
- Ha a feleségem nem lécelt volna le.
- Ha a feleségem ugyan lelécelt volna, de nem egy
pasas miatt, hanem csak úgy egyedül a vakvilágba.
- Ha a feleségem egy olyan másik pasassal lécelt
volna le, aki nem sokáig tartott volna ki mellette.
- Ha a feleségem azzal a pasassal lécelt volna le,
akivel aztán ki is tartottak egymás mellett azóta is.
Az én Sorsom a legutóbbit választotta, tehát az elsõ hármat
megint "leselejteztük".......
Teltek múltak az egyedüli esztendõk, végül bedobtam a
törülközõt, és otthagytuk egymást a Malévvel. Ekkor
elkezdtem komolyabban foglalkozni az alternatív gazdasági
modellekkel, ugyanis ezt még a Malévnél elkezdtem, mert
csak nyáron hajszoltak minket, tehát õsztõl tavaszig volt
idõm. De nézzük csak, hogy mit tesznek az idõágak: Egyszer
csak kihívtak Londonba, ahol egy holland légitársaság a
British Airways idényjellegû alvállalkozójaként megrogyott
a légiutaskísérõ létszámban. Nem hittem a fülemnek: a vonal
túlsó végén a kis légitársaság osztrák fõpilótája
könyörgött nekem angolul, hogy azonnal menjek ki, mert
elveszítik az alvállalkozói szerzõdést és a jó hírnevüket.
Mivel az alternatív gazdasági modelljeim egyetemi
konzulense nagyon gyéren pengette a javadalmazást, így
máris kimondtam azt az igent, amelynek megfontolására már
csak kint értem rá. Nem tudtam volna nemet mondani, hiszen
az egyetemi státuszom csak amolyan félhivatalosan levegõben
lógó valami volt, valójában egy docens-elõadó és kutató
saját kutatási témáinak részeként elõszeretettel kísérte
figyelemmel az én témáimat, illetve szerepeltetett belõle
modulokat a tananyaggá nyilvánítsra felterjesztendõ saját
moduljai között. Ezt a munkát tudtam volna kintrõl is
végezni, e-mail-ben tartani a kapcsolatot, és csakis akkor
hazajönni, ha a félhivatalos levegõben lógásom helyett
valami érdemleges adminisztratív döntés is megszületett
volna a témáim és a személyem mellett.
Londonból felhívtam egy barátomat, hogy találja ki, hol
vagyok. Õ azt mondta, hogy biztos itt vagyok a sarkon, hogy
adjon gyorsan kölcsön pl. 5000 Ft.-ot. Mondtam, hogy nem:
Egy londoni szállodában vagyok, és egy British Airways
alvállalkozónál vagyok holnaptól légiutaskísérõ. Az
ismerõsnek persze leesett az álla. Onnan sajnos a hülye
fejemmel hazajöttem, mert a Sors hazakényszerített. Ez a
félremagyarázhatatlan hiteles kozmikus hiba-pont az
életemben. Késõbb egyszer felhívtam a barátomat, amikor
megint az alternatív gazdasági modellek kutatója voltam,
hogy találd ki, hogy honnan telefonálok. Azt mondta, hogy
biztos Londonból, egy szállodából. Mondtam, hogy nem! Itt
vagyok a sarkon, és azonnal adj kölcsön 5000 Ft.-ot.....
Nos, ma 2002-t írunk, és én 1997 nyarán voltam kint
Londonban valamint a hollandiai Eindhovenben
helyettesíteni. A fõpilóta azzal fogadott, amikor meglátott
engem és megszemlélte a repülõs papírjaimat, hogy "minden
további nélkül maradhatsz egy hónap után is, amirõl a
telefonban szó volt, de akkor egy kicsit lejjebb kell
mennünk a fizetésben. Ugyanis akkor már nem jár az a
sürgõsségi pótlék, amelyet az elsõ hónapra természetesen
megkapsz, ahogy megbeszéltük". Tehát megint teljes fényében
tündökölt a repülõ karrierem ismételt esélye. Ugyan sajgott
a szívem az alternatív gazdasági modellekért, de arra is
emlékeztem, hogy otthon meg a repülésért sajgott a szívem.
Elterveztem, hogy a príma nyugati keresetembõl lesz note-
book-om, és mind a kettõ idõágamat meg fogom élni. Mindazok
ellenére, hogy kint voltam, biztonságban volt az új
állásom, kaptam egy furcsa jelet, hogy haza kell jönnöm.
Egy igazi gyötrõ víziót és hallucinációt képzeljetek, amely
gyanútlanul letámadott engem, ráadásul nappal. Én
tiltakoztam a jel ellen, és engedetlenséget fontolgattam,
sõt megkezdtem a felülbírálását, és az élménynek a
lelkembõl való kitakarítását. Ugyanis a pénz nagy úr......
Úgy tettem, ahogy ilyenkor tenni szoktam: Vártam, hogy a
jelet kíséri-e egy ugyanarra utaló fizikai szintû igazi
három dimenziós jel is. Az is megjött: A hozzám ragaszkodó
osztrák fõpilóta eltörte a lábát, és amíg hiányzott, addig
a helyettese elkezdett megint hollandokban gondolkodni. Az
erõfeszítéseit siker koronázta.... A hallucináció+vízió,
amelyet a jó "sógorként" hozzám ragaszkodó osztrák fõpilóta
eltört lába követett, úgy lesodort engem a dédelgetett
idõágamról, hogy mire észbe kaptam, addigra már megint
itthon néztem a TV-t......
Egy szép napon tehát ottfelejtettek a szállodában, miközben
a visszafelé szóló jegyem eleve is "open" státuszú volt,
amit még az osztrák kapitány fizetett ki. A cég
szolgálatvezetõje egyszerûen nem hívott. Én szóltam
telefonon a szolgálatvezetõnek, hogy Kreuzinger kapitány
engem a hó végéig kifizetett a betegszabija elõtt, és én
kérem is, hogy tervezzék végig velem a hónapot. Ekkor aztán
megint repültem, de éreztem, hogy az új emberek miatt már
nem olyan szoros a rám mutató szükség, mint amikor
kimentem. Amikor lejárt a szerzõdésem, akkor szólt a
helyettes fõpilóta, hogy hagyjam ott a koordinátáimat, és
ha kellek, akkor megint hívnak. Nagyon udvariasan és
lekötelezõ stílusban búcsúzott. A londoni Gatwick
reptér "immigration officer"-jéig kísért az utolsó munka-
utamról. Figyeljétek a kozmikusan leselejtezett idõágat, és
a feltételes módú ragozást: Ha Kreuzinger kapitány nem
törte volna el a lábát, akkor ma a fél Malévos stuvi-gárda
ott repülne velem havi szép kis summákért. (-Lenne minimum
21 m. 450 e.Ft. megtakarított pénzem, és havi 1500 USD.-om.
Korábbi idõágaimat is leltároztam, ahol még kb. ugyanennyi
jött össze.-)
Hazajöttem Pestre, bekapcsoltam a TV-t, és ma is emlékszem,
Terry Black volt benne...... A Kozmosz megint leselejtezett
egy idõágamat. De ezúttal olyan erélyesen, hogy lehetetlen
volt nem észrevenni, hogy odaátról nyúltak bele ama
feltételes módú igeragozásaimba, a vagylagosságaim számomra
legkényesebb alkatrészébe. Ez aztán a kozmikus hiba-pont,
és nem az önhiba-pont, a nyavalya törje ki.....
Már a kislányom megfogantatásakor egyértelmûen belenyúltak
az életembe, de ez a hazajövetel letaglózó volt. Nem volt
neki azonnali öröm-vonzata, mint régebben a
gyermekáldásnak. Csak a nyomor és Terry Black..... A kint
keresett pénzemnek persze egykettõre a seggére vertem.
Késõbb többször is megpróbáltam visszamenni az én
dédelgetett nyugati repülõs idõágamra, de addigra már tele
volt a nyugati sajtó annak a Pándy nevû kannibál dunakeszi
ál-lelkésznek a "hulla-jó" sztorijaival, így a sor
legvégére kerültem magyarként, de deklarálták, hogy
számolnak velem. A sor azóta se ért el hozzám..... Azonban
a sikeresen hozzám teleportálódott kis pénzecskékrõl tudván
tudom, hogy az az én másik idõágamról jön. Persze én az
összes ott rekedt pénzt egyszerre szeretném átteleportálni.
Habár vannak fellángolásaim, hogy visszatérek a Lajtán
túlra repülni, de úgy látszik, hogy túl sokat énekeltem
gyerekkoromban, hogy "Áldjon vagy verjen Sors keze, Itt
élnem halnom kell"....... Amikor e sorokat írom, akkor már
rég rájöttem, hogy se Mohamed nem megy a hegyhez, se a hegy
a Mohamedhez, sõt a hegy síksággá változott, Mohamed pedig
meghalt. Csak Vörösmarty, és a Szózat.....
Éppen 2001 augusztusban leveleztem bucira a fejemet, hogy
visszamehessek az én nyugati repcsis idõágamra, erre a WTC
mindkét tornya nekirepült egy-egy békésen arra közlekedõ
Boeing-nek......... Természetesen rögtön dekonjunktúra lett
a repülõs iparág sorsa, és nemhogy engem nem hív ki a kutya
se, hanem még elbocsátások is voltak. Az én nyugati repcsis
idõágam pénzét tehát csak a Kozmosz képes hozzám vágni, aki
engem az én idõágamról letaszított, és azóta sem enged
visszamenni. Már ácsingózni sem enged. Na ez az a tipikus
önhibán kívüli idõág-leselejtezõ Erõ, amelyet megszólítva
elõlegeket már kaptam teleportációval, de mivel ilyen
sérülések tömegesen jellemzõek rendkívül értékes magyar
emberekre, így a kompenzációs igényemet eme éles példa
okán, valamint az analóg esetek tömege okán erre a pontra
fókuszálva jelentem be.
Ekkor elkezdtem fohászkodni, hogy kérem annak az idõágnak
az elméleti megtakarítási és aktuális jövedelmi helyzetét,
amelyért én igen keményen megdolgoztam, és amelyet nem én,
hanem a Kozmosz szíveskedett leselejtezni, miközben azóta
is egyfolytában vonakodott megkérdezni engem a saját
érzéseim és terveim felõl. Itt ugrott be a képbe ama
tapasztalatokkal is megerõsített elv, hogy a másokért
folytatott ima beteljesülésére jobban be vannak élesítve
ama kozmikus õrszoftverek. Tekintettel arra, hogy ma
emberek töménytelen létszámban vergõdnek hozzám hasonlóan
abban a keserves helyzetben, hogy a Sors kegyetlenül
leverte õket a dédelgetett idõágukról, éppen ezért a
Kozmosz köteles odafigyelni rájuk, ránk, rátok, ha az én
esetemet nem önmagában, hanem egy keserves és tömeges
jelenség részeként tárom az Univerzum elé, terjesztem fel a
Kozmikus Ítélõszék elé.
Tehát kérem, a hátralévõ összeget egy összegben,
nevezetesen azt a különbözetet, amely nyomor szinten itthon
éltem, amely szintre odakint visszakalibrálva a
fogyasztásomat amennyi tartalék-pénzt ott fel tudtam volna
halmozni az azóta eltelt 52 hónap alatt. (-A "volna" szó,
mint feltételes módú igeragozás utáni elágazás idõágáról
van szó, annak teljes matematikájában.-) Plusz
természetesen a továbbiakban is kérem itthon a kinti
jövedelmemet havonta, ugyanis ugyebár eddig sem
tétlenkedtem, és ez után sem fogok tétlenkedni. Virtuális
idõágakat írtam az emberiség számára, amelyeket az
remélhetõleg nem fog tudni leselejtezni, hisz a
megmaradásról, és a fejlõdésrõl szólnak. Közben kint akár
megint pilóta lehettem volna. Itthon is ma már minden
egykori stuvi-kollégám pilóta lett, akivel pilóta
végzettséggel együtt voltunk légiutaskísérõk. Emlékszem rá,
hogy pont akkor lettek pilóták, amikor én hazajöttem Terry
Black-et nézni. Márpedig egy itthoni pilóta állás és egy
kinti steward állás az nagyjából egyformán tejel.
Most jön egy tipikus hiba-lehetõség, távol az 1-es H-Kulcs
kulcskarikájától: Le kell szögeznem, hogy nem egy NASA
ûrpilóta idõágát kérem összehasonlító kompenzációs
alapként, hanem egy olyan idõágét, amelyet ténylegesen meg
is kezdtem, és amelynek megtartása a teljes realitásomat
képezte.........; - képezte volna, ha nincs a Sorsnak az a
kegyetlen és bornírt szokása, hogy az ún. "véletlenek",
valójában rejtélyes "megfontolások" nevében leverdesi az
embereket a dédelgetett idõágaikról.
Továbbá szorosan ide tartozik, hogy a kérdéses idõszak
alatt alaposan megugrottak a lakás-árak, tehát a virtuális
idõág-apanázsom egy nehezen meghatározható részlete
ráadásul duplán számít, mert nekem ma kell lakást vennem
rajta, és nem akkoriban.... Továbbá ha ezen idõszak alatt
kölcsönt vettem föl, annak rendes és késedelmi kamatai
egyaránt az Univerzumot terhelik, feltéve ha létezik
Igazságosság. Ezzel a lakás-árrobbanással, a NASA példával
és a kölcsön-kamatokkal azt szemléltetem, hogy az idõág-
leltárban sem önmagunk javára, sem önmagunk kárára nem
tévedhetünk, mert ez azt jelentené, hogy ekkor lesodródtunk
az 1-es H-Kulcs követelményeinek fonaláról. Ekkor
legfeljebb csak rissz-rossz gondolatokat teleportálhatunk
egyik rossz asszociációs körbõl a másikba, vagy a csöbörbõl
vödörbe....; - ahogy azt egyébként nap mint nap tesszük is.
HódolaTOM!
A következõ részben tulajdonképpen megmaradunk ugyanennél a
témánál.
|
