Kedves Lista, kedves István!
Kérdezted:
>"Legyen úgy, ahogy mindenkinek a legjobb!!!" - szól az AK jelmondat.
>Néha nekem sántít ez a kijelentés........ (#4464)
István! Te is nyilván már a visszapillantódból figyeltél fel ezekre a
sántaságokra. Örülök, hogy másnak is feltünt.
Igen, ahogy mindennek, úgy ennek is lehetnek sánta aspektusai.
Ha most a "jelmondat" konkrét tartalmától eltekintünk, úgy gondolom,
hogy e frázisnak több funkciója, értelmezése is lehet.
Az egyik oldalon tekinthetjük ezt egy olyan jelzésnek ami azt mondja:
befejeztem a vágyam megfogalmazását, átadom kérésemet mondjuk a
Teremtönek, Kozmosznak, belsö Mesternek stb. Tehát valami olyan mint
egy Ámen, egyfajta "uff, beszéltem".
Egy másik funkciója lehet a megerösítés, a konfirmáció. Kifejezi
szándékaink komolyságát, azt, hogy a megfogalmazottakat komolyan
gondoltam, tényleg ezt akarom, ez minden vágyam.
A harmadik funkciót úgy nevezném, hogy "mosom a kezeimet".
Megfogalmaztam a vágyaimat, de mivel fogalmam sincs arról, hogy
ez egy nagyobb összefüggésben számomra valóban üdvös lenne-e,
ezért nem kockáztatok, és elövigyázatosságból hozzáfüzöm azt, hogy
"legyen úgy, ahogy mindenkinek a legjobb", hisz én csak jót akarok.
Akkor most mi is lenne itt az ami sántít? Szerintem a kérdés inkább
az lenne, hogy mikor, milyen összefüggésben sántít a dolog?
Ez pedig már hozzáállás, és tudatosság kérdése.
Fussunk végig elméletben egy ilyen "tudatossági skálán",
de most már a tartalomra is figyeljünk:
A legalacsonyabb tudatossági szinten nyíltan egoista töltetü lenne
a megfogalmazás, valahogy így:
"Legyen úgy, ahogy SZÁMOMRA a legjobb".
Picivel magasabb tudatosságnál azt mondhatnánk, hogy:
"Legyen úgy, ahogy SZÁMUNKRA a legjobb" (mármint nekem, és a közvetlen
érintetteknek is).
Az, hogy "Legyen úgy, ahogy MINDENKINEK a legjobb" látszólag már nem
egy egoista megfogalmazás, de még mindég nem zárja ki a "burkolt
egoizmust", hisz a "mindenki"-ben nyilván benne vagyok én is.
Tehát ez sem egyértelmü, és ami a legfontosabb, nem árul el semmit a
valódi hozzáállásunkról. (Mindjárt kiderül, hogy mire jó ez a
szörszálhasogatás)
Következö lépésben esetleg még azt mondjuk, hogy "Történjen a legjobb",
és ezzel el is érkeztünk az ego határáig, mert egy ettöl is magasabb
tudatosságon már úgy illene fogalmazni, hogy
"Legyen úgy, ahogy TE akarod", vagyis "Legyen meg a TE akaratod".
Az, hogy ki mit helyez a "TE" helyébe, az is szintén hozzáállás, és
tudatosság kérdése. Minden esetre innentöl már az ego, és az
egoizmusa ki van zárva.
Azon a szinten ahol már szívböl mondjuk azt, hogy "Legyen meg a Te
akaratod", ott már azt is tudjuk, (enyhén sarkítva) hogy "úgyis" az
fog történni amit a "magasabb akarat akar", mármint a "TE" akarata.
Ha ez így van, akkor meg mi értelme lenne bármit is "mondani"?
Söt, kicsit provokatívabban: van-e itt még értelme vágyni-kérni
valamit, ha már így-is-úgyis az ember magasabb akarata érvényesül?
Nos, vágyai csakis az egónknak van. Amiröl pedig itt szó van az már
egy igencsak ego-, és vágy nélküli állapot, mégpedig az "elcsépelt"
elfogadás.
A gyakorlatban valahogy így látom az egészet:
Az utunk legelején talán még azt mondtuk, hogy az életemben ezen,
és ezen szeretnék változtatni, de nem ám akárhogy, hanem majd én mint
ego megmondom ám precízen a magasabb intelligenciánknak,
vizualizálom, söt meg is parancsolom azt, hogy ez miként történjen.
Ahogy haladunk, kezdjük felismerni a nagyobb összefüggéseket, és
benne a magunk helyét. Megpróbálunk ehhez alkalmazkodni, és egyre
inkább arra vágyni, olyat kívánni, ami ezzel összecseng.
Az ego automatikusan a háttérbe szorul. Ettöl harmonikusabb lesz az
életünk, és ahogy növekszik a harmónia, úgy csökkennek a vágyaink.
Ami az utunk utolsó, megvilágosodott szakaszát illeti, arról írva
vagyon, hogy ott már elfogynak, vagy inkább kialszanak a vágyak,
de engedd meg, hogy biztosat erröl majd csak akkor írjak,
ha egyszer már odaértem
Szeretettel
Remete
|
