NEPSZAGA. Vol. I. 1.
Az MVP hivatalos lapja
Felelos kiado: Varga Peter, Fokincstarnok s föideolog.
Koszonom leveleitek szazait, melyben felkertetek, hogy fogadjam el a
part fo-ideologusa tisztjet. Kereseteken sokaig morfondiroztam, de vegulis
nem tudtam ellenallni a tomeg akaratanak.
Hosszu ejjeleket virrasztva felkutattam az MVP part tortenelmi hatteret,
s ennek alapjan javaslom, hogy alapitonknak a nagy Poldi elvtarsat tiszteljuk,
s az o kepe ekesitse a Parthazat, s o cimere legyen a Part lobogojara festve.
A Part nemzetisegi politikaja halado hagyomanyainkat tukrozi. Lasd 2 sor (*)
Ime az szajhagyomany, melyet Napolyi Gertrud egyik udvarholgyenek leszarmazot-
ja regelt el, mikozben napolyi szeletet majszoltunk.
A konyv,(tm) CD (tm) s video (tm) masolasat a torveny bunteti
Rated: X
Poldi a budai nepunnepelyen...
Part gyulesre gyultek fenn, Budan a rendek,
Nemes lovagok: Csehek,Szlovakok,Cziganyok,Szerbek,Romanok,Morvak,kendek. (*)
Lantok, dobok, kurtok harsonaja ordit,
Mindenki akarja unnepelni Poldit.
Mert, hogy nemhiaba josolta meg Bence,
Nagy meno lett Miklosbol, az Elvtars kedvence.
Kinek ringyo nejet a halalba hagta,
Halakeppen Miklost lovagga testalta.
Szol im: "Lovagga utom most kendet,
Egyuttal atadom a nagy lovagrendet.
Nemesi cimered, ime kisse pajzan,
Amit nagyon szeretsz, az vagyon himezve rajzan."
Egy asito nagy picsa lathato a kepen,
Sterilizalt faszokkal korulrakva szepen.
Megkoszonte Miklos, s nyomban hozzalatott,
Otven elvtarsnot azonnal meghagott.
Lora pattant Miklos aztan kevelyen,
Lelogo csulke a foldet szantja melyen.
Szol az Elvtars aztan, Miklost odaintve,
Napoly kiralynoje gonosz fifikaval,
Megolte ocsemet mergezett pinaval.
Majd, hogy gonosz tervet ily modon elerte,
Sok jo magyar vitez pocset lemetelte.
Majd besozta oket elvetemult daccal,
Az osszeset megette fustolt lazaccal.
Kelj sereggel utra, leckeztesd a bestet,
S egy het mulva gyere, s szamolj be nekem tustent.
Eddig szol az Elvtars szigoru parancsa,
Miklos csak bolint, s rezzen mar a kanca,
Aztan nyomban szazpinat orrzott,
S elvagtatott ugy, hogy csak nyoma porzott.
Nagyfaluba indul Miklos elbucsuzni,
Mert merfoldes csizmat kell holnap felhuzni.
Nem szivesen megyek, morgott kesergon,
Mialatt lovaval atvagott egy erdon.
Amde hallga, mi ez, buvos enek csendul?
??
Csorgedezo patak hus toven leanyka.
Edesen dalolva puncijat mosta
Lagyan oblogette rozsaszinu kelyhet,
Ozek nyalogattak annak edes nedvet.
Hofeher feneke meg szerenyen ringott,
Izgalmaban Miklos dogletesett fingott.
Megriadt a lanyka, felsikoltott felve,
Mivel lovagot nem latott meg elve.
Szigoru apacak zardaban neveltek,
Figyelmet a faszrol ekepp eltereltek.
Reszketve figyelte Iroska a bokrot,
Es a locsot, mely a hosszu nadragbol kilogott.
Habar nem tanulta soha a szerelmi lecket,
Azonnal ugralni erezte a pecket.
De szep vagy galambom, szola Miklos lagyan,
Teged megkefelni volna leghobb vagyam.
Gyanakodva nezte meg tovabb a locsot,
Kozben Miklos kivett egy tegely kenocsot.
A lany puncijat jol bekente azzal,
Aztan nekiesett az iszonyu nagy fasszal.
S csoda tortent, a lanyka meg se csuklott,
Ugy nyelte a tubust, mint a kockacukrot.
Habar elotte meg sikoltott, mert furtak a hartyat,
De utana megszokta, mint cigany a kartyat.
Meg Miklosunk a tok aszt kivagta kemenyen,
Iroska valaga kontrazott serenyen.
Igy kefeltek soka, meg leszallt az este,
A lany nagy pirulva ruhajat kereste.
Ekkor szollott Miklos, bucsuzzunk szivecskem,
Holnap fel kell vennem vilagjaro mentem.
Talgyanorszag foldjet bejarom,
De vegul hazajovok, s teged veszlek majd felesegul.
Egy hetig vagtatott Miklos a sereggel,
Meg elerte Napolyt, kekredagadt seggel.
Kalandjuk utkozben gombamodra termett,
Astak a taljanok gyakran ravasz tervet.
Kimustralt picsakat fak tovebe raktak,
Onnan vicsorogtak a veszelyes aknak.
Felelmet gerjesztett borzas, tuskes szoruk,
Meg is bokrosodott husz arabs men toluk.
Majd kesobb, hogy a sereg Pisat elerte,
Csucspontra hagott a taljanok merge.
Egy magas toronybol lodoztek a bestek,
Mergezett nyilaik a vezert kerestek.
Agaskodo lorol szokkent Miklos tova,
Felpezsdult haragja szokkent merges langra.
Felallo nagy pocse Pisa tornyat verte,
Alla bizonysagul, hogy meg ma is ferde.
Mint a legy potyogott a taljan,
Megzapult tokkel nyultak el a pusztan.
S meg szaz keselyu holt pocsukre ratojt,
Elertek Miklosek vegceljukat, Napolyt.
Am utjukat allta egy szazoles arok,
Ezert nem tamadtak nyomban a csatarok.
Nem fog ki Mikloson holmi arok-fajta,
Dijnyertes nagy faszat atvetette rajta.
Szornyu faszan csorog patko, nyereg, kantar,
Atugetett rajta a teljes lovasdandar.
Eloorsnek kuldte Miklos csupan oket,
Am ezek meglattak a furdozo noket.
S meg rajukrontva rikoltozva kurtak,
Pocsukbe a bestek merges tovist szurtak.
A gonosz kiralyne igy elerte tervet,
Sok levagott fasszal megtoltotte termet.
A szep peldanyokat vitrinjebe tette,
Meg aprajaval a macskakat etette.
Aztan a kiralyne vadul csengot rantott,
Es nyomban bevezettek egy kan elefantot.
Az udvari nepseg felhorkanva szornyed,
Mazsas fasza alatt szaz rabszolga gornyed.
Szemeremajkait a kiralyno tatja,
Farkat a szornyeteg abba tovig martja.
Felsikolt a delnö "Faszt nekem garazdak,
Ami a seggembe durvan szant barazdat.
Hogyha nem szereztek ily faszt ennekem,
Levsgott pocsotok lassam a gyekenyen.
Sok nyegle udvaronc megszeppenve zajgott,
Bar kefeles helyett szagoltak a sajtot.
Elszaradt faszukat ovtak megis felve,
Egzisztenciajukat smirgliztek azzal minden delben.
De egyikuk kozuluk boldogan felordit,
Kiralynom, egy eszme: csaljuk lepre Toldit.
Ki nagy seregevel ne jojjon hiaba,
Fullasszuk bele ot urnonk picsajaba.
Kobzosok dalolnak farkarol meseket,
Gertrudnak az eszme megtetszett azonnal,
Szol: ez manover jar dupla haszonnal.
Gonosz ellensegunk elveszitjuk vegre,
Es en is megtudom, vajon jol kefel-e.
Vigye kuldonc hirul, hogy feltetel nelkel
idejohet Miklos, ki mar - hirszerint - venul.
Miklos a ravasz hirt lelkendezve vette,
Es magat azonnal lovara vetette.
Am felordit, mintha furnak eles kesek,
Kinozzak valagat okolnyi kelesek.
Pancelnadrag szara pocset is torte,
Merges keles nott ra, nagyobb mint egy korte.
Mire elerte a napolyi piacot,
Szamolhatott meg, vagy feltucat barackot.
Fordulj vissza Miklos, keruld a kelepcet,
Tegy fajo pocsodre gyogyhatasu repcet.
Am Miklos a veszelyt nem talalja higan,
Szarvasbor kulacsat elokapja vigan.
Lekortyol egy liter rumos kavet zaccal,
Nekifohaszkodott, kevely magyar daccal.
Varta ot Gertrud, asito valaggal,
Punciat atkotve harci szallaggal.
Furta Miklos otet, het nap, het ejjel,
Minden numeranal fingott Gertrud kejjel.
Ahol vegigsepert a fertelmes ciklon,
Narancsligetekben lett a termes citrom.
Vadgesztenyeve lett az edes maroni,
Osszekunkorodott minden makaroni.
Egyiptomi csapas lett ehhez majalis,
Gertrud segge zug, mint a kanalis.
Miklos csak kotorja, dofkodi haraggal,
S nem boldogul megsem az iszonyu valaggal.
Am hetednap ejjel lohad Gertrud kedve,
Ha mod volna ra, nem is incselkedne.
Gyaszdalt fuj szaz csinos aprodruhas fattyu,
Nem all... el megsem az iszonyu dugattyu.
Naszhevero ropkod, selyem, csipke barsony,
Visit a kiralyno az iszonyu nyarson.
Egnekallo labbal kalimpal remegve,
De Miklos ezredszer kefel be rohogve.
Gertrud segge immar elettelen massza,
Am a duhos Miklos meg holtan is bassza.
Lerangatja Miklost otven hoher durvan,
Mazsas lakat csattan a meteres hurkan.
Raspolyozzak pocset szoges kalodaba,
Viszik kivegezni Napoly piacara.
Fohoher kezeben a pallos csikordul,
Amde Miklos faszan csakhamar kicsorbul.
Otvenszer csapott le meg vegul kifaradt,
Kozben eros zaj lett, megvivtak a varat.
Miklos seregei betortek a terre,
Hanytak a sok olaszt, landzsara, kardelre.
Nagy vitez tetteknek meglett melto ara,
Diadalmenetben ment Miklos Budara.
S vegul felkereste Iroskat, szerelmet,
Ki mar vart reaja, tartvan feher kelyhet.
Rozsafa ligetben basztak, nyaltak kurtak.
Meg ma is kefelnek a Mauzoleumban.
|
