Tökéletesen emlékszel Attila. Konkrétan emlékszem rá én is, hogy csak a hívó
fél tudta megszakítani. Én ugyanis nem tudtam megszakítani, amikor egy
általam nagyon utált osztálytársam hívott valami hülyeséggel. De
kattogtattam neki, mert tudtam, hogy ez kellemetlen hangot kelt az ő
hallgatójában :-P Mi több, valami detektívtörténetben - talán Columbo
lehetett...? - pont ezen bukik le az illető, hogy meg tudták szakítani
vonalat, tehát ő telefonált.

Másik érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy ha nyomogatta az ember a
kallantyút, azzal lehetett imitálni a tárcsa impulzusait. Egy lenyomás egy
impulzus, tíz lenyomás a nulla. Tehát a 08-at - a pontos időt - hívni úgy
lehetett, hogy tíz sebes lenyomás, két lenyomásnyi szünet, nyolc sebes
lenyomás.
Ezt ott volt hasznos tudni, ahová tárcsa nélküli telefont tettek, hogy csak
hívni lehessen az állomást, onnan telefonálni ne. A legelső munkahelyemen -
még 1986-ban is!!! - volt ilyen. Ott még komoly óvintézkedéseket tettek a
CIA és a FBI ellen. Ott még komolyan vették a kémeket! Nem úgy mint ebben az
elpuhult világban :-D

Péter

Figyelj!
Védd ismerőseid e-mail címét! Mielőtt egy e-mailt továbbítasz, töröld ki a
korábbi címeket belőle!

Igen Attila, rosszul tudod!
A hatszáz ohmos rendszerben mindkét fél meg tudta szakítani az
összeköttetést.
Van könyvem ez ügyben, ha érdekel kiviszem:)
--
Bye: csutak - Visit me : http://csutak.freeweb.hu
                 -  Have fun, enjoy Linux!  -

> kérdésére, ezért lenyomja a megszakítót, elengedi és föltárcsázza 
> Csákányi Lászlót, hogy megkérdezze tőle, mibe kerül egy zongora.
>  Szerintetek ez lehetséges volt az akkori telefonrendszerben? Én úgy

Jól gondolod, nem volt lehetséges. Jelenleg (a matávnál vezetékes
vonalon) legfeljebb 90 másodperc a hívott oldali bontás időzítése. 
ISDN-nél talán azonnali.

Ed

Jól emlékszel Attila.

Üdv.: Károly